Barbi a vonat elé ugrott pár órával ezelőtt. Szívszorító szavakkal búcsúzik Barbi
“Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj
a legjobban,
hanem elsétálni az állomáshoz”
Barbi a vonat elé ugrott pár órával ezelőtt. Szívszorító szavakkal búcsúzik……
Hihetetlen, hogy hogyan juthatott odáig egy szép, fiatal nő, hogy önként eldobja életét – márpedig minden valószínűség szerint ez történt pénteken. A rideg hírek csak annyiról szóltak, hogy embert gázolt a vonat Nagykőrösnél, a valóság azonban sokkal nagyobb drámát rejt.
Az áldozat, aki információink szerint önszántából lépett a mozdony elé, egy gyönyörű fiatal lány volt, aki már jó ideje szenvedett – legalábbis közösségi oldalának bejegyzései erről tanúskodnak. Alig egy órával azelőtt, hogy megtette volna utolsó, halálos lépését, még posztolt a Facebookon.
Egy versben búcsúzott, hosszú költeményben, amelynek minden egyes sora arról árulkodott, hogy végzetes útra indul. Az írásban arról is vall, hogy depresszió gyötri, hogy a gyermekkorában őt ért traumákat, bár sokan úgy gondolták, de nem tudta feldolgozni.
A legsokkolóbb mégis az utolsó sor: az öngyilkosságban nem a vonat elé lépni a legfájdalmasabb, hanem az út, ami elvezet a sínekig.
Napok, sőt hetek óta sötét gondolatok jártak már a fejében, ahogyan a bejegyzések is tanúskodnak róla: visszatérő motívumok mondataiban a fájdalom és az élettől kapott ütések.
Már csak ezért is nehéz megérteni, hogy miért nem kért segítséget, hogy hogyan juthatott el a végzetes döntésig. A családtagok nem kívántak nyilatkozni.
Ha segítség kell:
Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is! Alig egy órával azelőtt, hogy megtette volna utolsó, halálos lépését, még posztolt a Facebookon.
Megrekedt lélek vagyok, nehezen telnek a napok.
Szarul voltam most még szarabbul vagyok, ez van az élet igazságtalanul oszt lapot…
Olyan jó volt gyerekként nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék.
Egyre rosszabbak az esték.
Semmihez sincs kedvem,
Erős voltam sokáig aztán én is gyenge lettem!
Nem tudom mit tegyek, hogy a múltamat felejtsem.
Túl sok idő telt el, hogy ami menthető azt mentsem.
Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.
A depresszió mély gödör én pedig bele estem.
Régóta nem találom a kiutat,
amit mutatok az csak kirakat.
Most pihennem kell kicsim egy kicsit, de te ne várj meg.
Látom a szemed most is kisírt, de ne bánd meg…
Nem akarom tönkre tenni a te életedet is.
Tudom egyszer jól vagyok aztán meg nem is.
Ne aggódj jó helyre kerülök biztos vagyok benne, a Földön nekem ez az élet már csak szenvedés lenne.
Most azt kérdezed, hogy téged miért nem nézlek? Erre az elmém válaszol: öld meg magad, itt egy kész terv.
Megpróbáltál meggyógyítani egy szívet amit nem te törtél össze.
Most az egyszer nem kérdezem meg, hogy velem jössz-e…
Több mint ezer traumát láttam gyerekkoromban.
Mindenki azt gondolta: ezt már feldolgozta.
Mégis megzuhantam a mélybe vagyok megint,
Ismerős ez a hely jó párszor jártam már itt.
Nem vagyok jól ezt mindenki tudja,
De mégis a karját csak kevés ember nyújtja.
Istenem ,vajon miért fordult el mindenki tőlem?
Magamba nézek az én hibám, mindenkit ellöktem!!
Szenvedtem eleget..igen tudom, más is.
Ne csak nézz körül, hanem láss is!
Mentális betegség sajnos népbetegség.
Annyit kérek a sírom ne -e földre temessék.
Az élethez vagy a halálhoz vagyok a gyengébb?!
Nem tudom eldönteni, de mostmár nagyon mennék…
….nem nézek vissza, mosolyogva távozok.
Biztos lesz akinek néha napján hiányzok,
Rátok az égből ígérem mindig vigyázok. Sajnálom , gyenge vagyok nem bírtam már a nyomást.
Az élet rajtam is megtalálta a fogást.
Hihetetlen az egész, nem tudom hogy jutottam ide már.
Legyen ez egy himnusz, mindenkinek kinek a szíve fáj!
“Az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban,
hanem elsétálni az állomáshoz”
Vonat elé lépett a gyönyörű lány, nagyon sokkoló sorokkal búcsúzott a Facebookon
