Szinte képtelenség, mégis ez a valóság - I rész

Nietzsche idézete pontosan:
“Egy világ van, ez pedig hamis, kegyetlen,
ellentmondásos, megtévesztő és értelmetlen..”

Nietzsche (Nicse) sokat látott az emberek dolgairól, de a XXI. századról még csak sejtése sem lehetett.
Már akkor ennyire kritikusan látta az embert? De akkor még hol volt a mai “európai”, “civilizáció”.
Milyennek látná a mai embert? Miről árulkodik a kép? Mitől takarja el a szemét?
Mit nem akar látni? Hamarosan fény-derül, de az nagyon sötét lesz.
A korábbi korokban, amelyekről, csak tanultunk fizikai rabszolgaságban tartották az embereket,
ahol lakatni és etetni kellett őket.
A kép azt mondja: Ezt a borzalmas világot nem akarom látni.

A mai gazdasági rabszolgaságban ez már tömegesen nem megengedhető, “nem civilizációhoz méltó” ,
ezért kitalálták, hogy az emberek maguk lakassák és etessék önmagukat.
Ez az egyik legszellemesebb, legészrevehetetlenebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak.
/Konkrétan rád, rám, RÁNK!/

Nietzsche idézete pontosan: “Egy világ van, ez pedig hamis, kegyetlen, ellentmondásos, megtévesztő és értelmetlen..”
Nietzsche sokat látott az emberek dolgairól, de a XXI. századról még csak sejtése sem lehetett. Már akkor ennyire kritikusan látta az embert? De akkor még hol volt a mai “európai”, “civilizáció”.
Milyennek látná a mai embert?

Miről árulkodik a kép? Mitől takarja el a szemét? Mit nem akar látni? Hamarosan fény-derül, de az nagyon sötét lesz. A korábbi korokban, amelyekről, csak tanultunk fizikai rabszolgaságban tartották az embereket, ahol lakatni és etetni kellett őket. A mai gazdasági rabszolgaságban ez már tömegesen nem megengedhető, “nem civilizációhoz méltó” ,ezért kitalálták, hogy az emberek maguk lakassák és etessék önmagukat.
Ez az egyik legszellemesebb, legészrevehetetlenebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. /Konkrétan rád, rám, RÁNK!/

A rendszer lényegében egy láthatatlan háborút folytat a lakosság ellen.

Az adósság egy fegyver, mellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgaságban és a kamat az elsődleges muníció. Amíg a többség hanyagul elsétál a tények mellett, a bankok a cégekkel és nyugati kormányokkal karöltve folyamatosan tökéletesítik a gazdasági háború fegyvereit. Új bázisokat hozva létre. Mint a Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF), szintúgy egy újfajta katonát.

A gazdasági bérgyilkost.
Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal, vagy adóssággal.
Mi, (Az USA) vagyunk a felelősei ennek a globális birodalomnak a megalakulásáért.
/Ez hagyján, de milyen ez a birodalom és hova vezet?/

Sokféleképpen dolgoztunk. De talán a leggyakoribb, hogy ha találtunk egy országot erőforrással, például olajjal, s akkor egy hatalmas kölcsönt hozunk össze neki a Világbankkal, vagy más szerveivel. De a pénz valójában soha nem a cél országnak megy. Hanem a mi hatalmas amerikai cégeinknek, hogy infrastruktúrát fejlesszenek. Erőműveket, ipari parkokat, kikötőket…

Olyan dolgokat, amelyekből csak kevesen profitálnak igazán. A cégeink mellett, természetesen. De a népesség többsége nem részesül belőle. Mégis, azok az emberek is, a teljes ország, az adósságtól fog függeni. Ez olyan nagy adósság, amit lehetetlenség visszafizetni, és éppen ez a lényeg… Sosem fogják tudni visszafizetni! Így, egy bizonyos ponton, a gazdasági bérgyilkos visszamegy hozzájuk és azt mondja: Figyeljetek. Sok pénzt vesztettetek. Nem tudjátok az adósságot fizetni. Ezért.. Adjátok el az olajmezőiteket. Jó olcsón, a mi cégeinknek. Engedjetek katonai bázist létesíteni. Küldjetek támogató csapatokat, ahová mi akarjuk… Irakba, vagy szavazzatok velünk a következő ENSZ ülésen, hogy privatizálni tudjuk az energia iparukat aztán a vízipart is, amerikai vagy más multinacionális cégeknek adva el. Az egész gomba módra szaporodik. Annyira tipikus, ahogy a Világbank és az IMF működik. Adósságba taszítanak egy országot, olyan nagyba, amit sosem tudnak visszafizetni.

Női divatos fehérneműk +18

Aztán felajánlják, hogy újra finanszírozzák az adósságot,még több kamatot fizettetve.

És persze megkövetelik a “valamit valamiért” elve alapján, bizonyos feltételeket, vagy engedékeny kormányzást. Ami alapvetően azt jelenti, hogy el kell adniuk az erőforrásaikat, beleértve a szociális rendszert, a hozzáférési rendszereket, néha az iskolarendszert, a végrehajtó rendszereket, a biztosítási rendszereket… idegen vállalatoknak.

Azaz ez egy többszörös csapda. A gazdasági bérgyilkos fogalma úgy az ötvenes évek elején alakult ki, Mossadegh demokratikus megválasztásakor Iránban…

A demokrácia reményének nevezték, a közel keleten és a világon. Ő volt a Time magazin év-embere. Azonban… az egyik dolog amit megígért és aztán meg is valósította, az ötlet, hogy az idegen cégeknek sokkal több pénzt kell fizetni az irániaknak, azért amit kivisznek az országból, és hogy az irániaknak profitálniuk kell a saját olajukból. Érdekes gondolat, természetesen nem tetszett nekünk, de féltünk a katonaságot beküldeni, helyette egy CIA ügynököt, Kermit Rooseveltet küldték be (Teddy Roosevelt rokona). És Kermit bement néhány millió dollárral, és nagyon, nagyon hatékony volt. Nagyon hatékony nagyon rövid idő alatt, megoldotta, hogy Mossadeg-et megdöntsék és az iráni Sah-t tette a helyére, aki mindig kedvezően állt az olajhoz.

Rettentő hatékony volt. Felkelés Iránban Mobs-ot megdöntötték Teheránban.
Katonai vezetők kikiáltották, hogy Mossadeg megadta magát és a diktátor rezsime véget ért Iránban. A Sah képét látni mindenhol az utcákon Üdvözlégy itthon, Sah!
Szóval itthon az USÁ-ban, az emberek összenéztek: ejha, ez könnyű volt… és olcsó. Így hagyományt teremtett, hogyan kell országot manipulálni és birodalmat építeni. Az egyetlen probléma Roosevelt-tel az volt, hogy CIA ügynök volt, és ha elkapták volna, a következmények komolyak lettek volna. Akkor döntöttek úgy, hogy magán konzultánsokat alkalmaznak a Világbank és az IMF szervezetén keresztül bejuttatva embereket mint én, akik cégeknek dolgoznak, így ha elkapnak, akkor nincs kormányzati felelősség. Amikor Arbenz Guatemala elnöke lett, az ország nagy része a “United Fruits” kezében volt. Állandóan azt a pártprogramot hangoztatta, miszerint “földet akar adni az embereknek”. Amikor hatalomra került, nekiállt szabályokat hozni, mely pontosan azt tette volna: vagyis visszaadni a föld tulajdonjogát az embereknek. A United Fruit nem örült, így felbéreltek egy PR céget, hogy indítsanak egy óriási kampányt az USÁ-ban, meggyőzve az USÁ-t, az embereket, a sajtót, és a kongresszust, hogy Arbenz egy szovjet bábu.És ha hatalomban hagyjuk, akkor a szovjetek teret nyernek ezen a földrészen is. Akkoriban óriási félelem volt mindenkiben a vörös terrorral szemben. Hogy rövidre fogjam: a PR kampány végén a CIA és a katonaság eldöntötte, hogy ki kell iktatni. És kiiktattuk! Beküldtünk repülőket, katonákat, …. mindent megtettünk, hogy kiiktassuk. És kiiktattuk. Amint eltávolítottuk a hivatalból, az új ember, aki a helyét átvette, mindent a nagy nemzetközi vállalatok kezébe helyezett vissza, beleértve a United Fruit-ot. Ecuador, sok-sok éve a bábkormányok uralma alatt állt, melyek relatíve brutálisak voltak. Aztán tartottak egy demokratikus választást. Jaime Roldos is indult és a fő célja, mint mondta, elnökként, hogy biztosítsa, hogy Ecuador erőforrásai a nép javát szolgálják. És nyert! Elsöprően. Több szavazattal, mint bárki előtte.

És nekiállt programja megvalósításának, hogy biztosítsa, hogy az olajból származó profit az embereknek jut.

Nos, ez nem tetszett nekünk az USÁ-ban. Engem küldtek, mint az egyik gazdasági bérgyilkost, hogy Roldost változásra bírjuk.
Hogy korrumpáljuk. Hogy tudassuk vele… Érti… “Rendben, piszkosul gazdag lesz, ha Ön és a családja a mi játékszabályaink szerint játszik.” “De ha tovább folytatja a reformokat, amiket ígért, nos, akkor mennie kell!” Nem hallgatott ránk… Meggyilkolták. Amint a gép lezuhant, a teljes területet lezárták. Egyedül az amerikai katonákat engedték be a közeli katonai bázisról, és néhány equadori katonát. Amikor a vizsgálat elindult, két koronatanú halt meg autóbalesetben, mielőtt tanúskodni tudtak volna. Nagyon sok gyanús dolog történt Jaime Roldos halála körül. Azok, akik valóban utánanéztek az ügynek, semmi kétségük nem volt, hogy meggyilkolták. Én, mint gazdasági bérgyilkos, számítottam ilyesmire, puccsra, vagy gyilkosságra, nem voltam benne biztos, de ki kellett iktatni,
mert nem lehetett korruptálni, nem engedte magát korruptálni, akárhogy is akartuk.

Omar Torrijos, Panama elnöke az egyik kedvenc emberem volt. Valóban kedveltem őt. Nagyon karizmatikus volt. Olyan ember volt, aki tényleg tenni akart az országáért. Amikor megpróbáltam megvesztegetni, azt mondta: “Nézd John”, Juanitonak hívott, “Nézd Juanito, nem kell a pénzed.” Amit akarok, az az, hogy tisztességesen bánjanak az országommal. Az kell, hogy az USA fizesse ki az adósságát, amit az itteni rombolással okozott. Olyan pozícióban akarok lenni, hogy más Latin amerikai országnak is tudjak segíteni kivívni a függetlenségüket, hogy megszabaduljanak Észak Amerika borzalmas szorításától. Borzalmasan kihasználtok minket. Vissza kell szereznem a Panama csatornát hogy újra a panamai emberek kezében legyen. Ennyit akarok. Hagyj hát békén, ne próbálj megvesztegetni. 1981 volt, és májusban Jaime Roldost meggyilkolták. Omar nagyon is tudatában volt ennek. Torrijos összehívta a családját és azt mondta: én leszek a következő, de nem baj, mert elvégeztem, amiért jöttem. Megtárgyaltuk a csatorna ügyét. A csatorna most már a mienk lesz. Éppen akkor fejezte be az egyezkedést Jimmy Carterrel. Ugyanazon év júniusában, pár hónappal később, ő is lezuhant egy repülőgép szerencsétlenségben. Ami, nem kérdéses, CIA által pénzelt orgyilkosok műve volt. Torijjos testőrségének egy tagja az felszállás előtti utolsó pillanatban egy felvevőt adott neki, amiben bomba volt.

Érdekes látni, ahogy ez a rendszer évről évre ugyanazokat a mintákat követi, kivéve,
hogy a gazdasági bérgyilkosok egyre jobbak és jobbak lesznek.

A legutóbbi időben-Venezuelában bukkantunk fel. 1998-ban Hugo Chavez-t választják meg, korrupt elnökök hosszú sora után, akik teljesen tönkretették az ország gazdaságát. Ilyen állapotban választották meg Chavezt. Chavez szembeszállt az USÁ-val, és elsősorban azt akarta,, hogy a venezuelai olajból a nép profitáljon. Nos, ez nem tetszett nekünk az USÁ-ban.
Így 2002-ben, egy puccs tört ki, ahol számomra kétséget kizáróan és sok más ember számára nyilvánvalóan, a CIA állt a puccs mögött. A puccs megszervezése Kermit Rooseveltet idézte Iránból. Embereket fizettek le, hogy menjenek az utcára, zendülést szítottak, tüntetést, hogy Chavez népszerűtlenségét hangsúlyozzák. Ha pár ezer embert rá bírsz erre venni, a TV úgy tudja tálalni, mintha az egész országban így történne, és a dolgok hirtelen megindulnak. Kivéve Chavez esetében, mert ő volt olyan okos, és az emberek is nagyon bíztak benne, hogy legyűrték a válságot. Ami egy fenomenális pillanat volt Latin Amerika történelmében. Irak a legjobb példa arra, ahogyan a rendszer működik.

Mi, a gazdasági bérgyilkosok vagyunk az első vonalban. Bemegyünk, lefizetjük a kormányokat, rávesszük őket a hatalmas kölcsönök felvételére, amely elég hatalmat ad, hogy uraljuk őket. Ha nem sikerül, mint ahogy nem sikerült Panamában Omar Torrijos-szal, és Equadorban Jaime Roldos-szal, akik visszautasították a megvesztegetést, akkor jönnek a második vonalbeliek, az orgyilkosok. Ők vagy megbuktatják a kormányokat, vagy megölik őket. Ha ez megtörténik, új kormány jön, és ők már tudni fogják hogy mi a dörgés. Irak esetében mindkét módszer csődöt mondott. A gazdasági bérgyilkosok nem tudtak Husseinhez eljutni, Pedig nagyon próbáltuk. Próbáltuk rávenni egy hasonló üzletre, mint amit a Szaudi uralkodó családdal kötöttünk, de nem fogadta el. Így bementek az orgyilkosok, hogy kiiktassák. De nem tudták. Roppant jó biztonsági szolgálata volt. Végül is, régebben a CIA-nek dolgozott, őt bérelték fel a korábbi iraki elnök meggyilkolására, és bár nem sikerült neki, ismerte a rendszert. Így 1991-ben beküldtük a hadsereget és leromboltuk az iraki haderőt. Akkor úgy gondoltuk, hogy bele fog menni. Kiiktathattuk volna persze, de nem akartuk. Erőskezű vezető volt.
Kordában tudta tartani az embereit. Úgy gondoltuk, kordában fogja tartani a Kurdokat is, az irániakat is, és biztosítja a folyamatos olajellátást nekünk. Kiiktattuk a hadseregét, most meg fogja gondolni magát.

Így a gazdasági bérgyilkosok visszamentek a 90-es években, sikertelenül. Ha sikerrel járnak, még ma is ő irányítaná az országot. Eladnánk neki az összes repülőgépet, amit akar, akármi mást, amit akar, de nem sikerült meggyőzni. Az orgyilkosok most sem jártak sikerrel, így újra beküldtük a hadsereget, és ezúttal kiiktattuk őt is. Az általunk kreált helyzetben néhány nagyon jövedelmező építési szerződést szereztünk, újjáépítve az országot, amit éppen most romboltunk le. Ami roppant zsíros üzlet, ha nagy építő társaságaid vannak. Irak mutatja a három fázist: a gazdasági bérgyilkosok sikertelenek voltak. A bérgyilkosok sikertelenek voltak. Végül, a katonaság vonult be. Ezekkel az eszközökkel valódi birodalmat építettünk. Nagyon finom eszközökkel. Ez egy titkos hadművelet. Minden múltbeli birodalom a katonaságon alapult, és mindenki tudta, hogy hódítanak. Az angolok tudták, a franciák, a németek, a rómaiak, a görögök… és büszkék voltak magukra. Mindig volt valami ürügy, mint a civilizáció terjesztése, vallás terjesztése, valami, de mindig tudták, hogy hódítanak.
Mi nem tudjuk.

Az emberek többsége az USÁ-ban nincs vele tisztában, hogy egy titkos birodalom javaiból élnek.

Több ma a világban a rabszolgaság, mint valaha

Felteszed magadnak a kérdést: nos, ha ez egy birodalom, ki a császár? Az USA elnökei nyilvánvalóan nem császárok.
A császárokat nem választják, nincs limitált uralkodási idejük, és senkinek nem tartoznak elszámolással.
Az amerikai elnökök nem felelnek meg ezeknek. De van egy császárral ekvivalens uralkodónk, amit én Corporatocracy-nak nevezek. A Corporatocracy egyének csoportja, akik a legnagyobb cégeket vezetik.
Ők tényleg császárként viselkednek. Ők irányítják a médiát akár közvetlenül, akár reklámokon keresztül. Ők irányítják a legtöbb politikust, mert ők fizetik a kampányokat, akár cégeken keresztül, akár személyesen. Őket nem választják meg, nincs limitált idejük, senkinek nem számolnak be, és a Corporatocracy tetején levőknél soha nem tudod megmondani, hogy az illető a cégnek vagy a kormánynak dolgozik, mert állandóan mozgásban vannak. Az egyik pillanatban egy nagy építési cég elnöke, mint a Haliburton, a következőben az USA alelnöke. Vagy az elnök, aki az olajiparból jött. És ez igaz mind a republikánus, mind a demokraták pártjára. Állandóan mozgásban vannak, mint egy forgóajtó. Az idő legnagyobb részében a kormányunk láthatatlan, a szabályokat pedig vállalatok hozzák, ilyen vagy olyan módon. A kormány programjai alapvetően a Corporatocracy műhelyében készülnek, melyet a kormány elé tesznek, és amely ezután kormány program lesz. Ez egy rettentő finom kapcsolat.

Ez nem összeesküvés elmélet. Ezeknek az embereknek nem kell összeülniük, hogy tervezgessenek.
Mindegyikük ugyanazon szabály mentén dolgozik: maximalizálni kell a profitot társadalmi és környezeti hatásuktól függetlenül. A Corporatocracy manipulációja adósságon, vesztegetésen és politikai megbuktatáson keresztül a globalizáció. Éppen ahogy a FED az amerikai embereket szerződéses rabszolgaságban tartja az állandó adóssággal, inflációval és kamattal, a Világbank és az IMF ugyanezt a szerepet játssza globális szinten.

Az alap módszer egyszerű: adósíts el egy

országot rajta kívül álló okok miatt, vagy az ország vezetőjét korrupttá téve,
majd vess ki “feltételeket” vagy “strukturális átalakításokat”,

gyakran a következővel együtt:

1. Valuta leértékelés. Ha a pénz értéke csökken, mindené csökken, amit abban a pénzben mérnek. Ez a megszorult erőforrásokat könnyű célponttá teszi a rájuk vadászók számára, értékük töredékéért.
2. Nagy szociális elvonások, amik tipikusan érintik az oktatást, az egészségügyet veszélyeztetik a társadalom jólétét és integritását, felkészítve őket a kizsákmányolásra.
3. Az állami szolgáltatások, vállalatok privatizálása. Ez azt jelenti, hogy a szociálisan fontos rendszereket szabadon megvehetik ás üzemeltethetik az idegen vállalatok, profitért.
Például 1999-ben a Világbank ragaszkodott hozzá, hogy a bolíviai kormány adja el az ivóvízhálózatot a harmadik legnagyobb városában az amerikai Bechtel vállalatnak.
Amint ez megtörtént, a már így is elszegényedett emberek számlái az eget kezdték ostromolni. Egészen addig, amíg a fellázadt emberek hatására a Bechtel szerződést törölték. Van ezen kívül még szabadpiac, azaz a gazdaság kinyitása minden védővám eltörlésével. Ez lehetővé tesz számos durva gazdasági beavatkozást, mint például a hagyományos vállalatok által behozott olcsó tömegtermékek ellehetetlenítik az amúgy is nyomorgó termelést, lerombolva a helyi gazdaságot. Egy példa erre Jamaica, ami a Világbanktól felvett kölcsönök után elvesztette helyi mezőgazdasági piacait a nyugati árukkal való versenyben.

Ma számtalan munkanélküli farmer van, akik képtelenek a nagyvállalatokkal versenyezni. Egy másik megoldás számos titkos, szabályozatlan, embertelen gyárat létesíteni, mely a meglevő viszontagságokat használja ki. Mivel a termelés nem szabályozott, a jelentős környezeti szennyezés borítékolható és mivel az ország erőforrásai idegen vállalatok kezében vannak, ezek nagyfokú szennyezést produkálnak. A világ legnagyobb környezetvédelmi pere zajlik ma, amiben 30.000 equadori és amazoniai ember perli a Texaco-t, ami ma a Chevron tulajdona, így a per ő ellenük zajlik, de a Texaco tettei miatt. 18-szor akkorára becslik a Texaco általi szennyezést, mint amit az Exxon produkált az alaszkai partoknál.

Női divatos fehérneműk +18

De az equadori eset nem baleset volt. Az olajtársaság szándékosan tette, hogy megspórolják a rendes tisztítás és tárolás költségeit. Továbbá, egy gyors pillantást vetve a Világbank által elértekre, mely elméletileg a szegény országok megsegítésén dolgozik, világos, hogy

a Világbank csak növeli a nyomort,

míg a vállalatok profitja szárnyal.

1960-ban, a bevételi különbség a világ öt leggazdagabb országa és a világ öt legszegényebb országa között 30:1-hez volt.
1998-ra ez az arány 74:1-re változott. Míg a globális nemzeti jövedelem 40%-al emelkedett, a szegények száma 17%-kal növekedett. 1985 és 2000 között a napi kevesebb mint 1 dollárból élők száma 18%-kal növekedett. Még az USA gazdasági bizottsága is elismerte, hogy csak alig több mint 40%-a a Világbanki projekteknek sikeres. 1960-ban a Világbank hatalmas kölcsönökkel avatkozott be Equadorban. Az elkövetkező 30 év alatt a szegénység 50%-ról 70%-ra növekedett. Az alul foglalkoztatottak és munkanélküliek száma 15%-ról 70%-ra nőtt. A társadalom adóssága 240 millióról 16 milliárdra emelkedett, miközben a szegények tulajdonhányada 20%-ról 6%-ra esett vissza. 2000-ben az equadori költségvetés fele az adósság törlesztésére ment el. Fontos leszögezni: a Világbank egy amerikai vállalat, amerikai érdekekkel. Az USA vétójogot gyakorol a világ legnagyobb pénzügyi forrásában. Hogy honnan származik a rengeteg pénz? Sehonnan. A semmiből teremtik a nemzetközi résztartalékra épülő banki szabályok szerint.

A világ Top 100-as GDP listáján az országok mellett 51 vállalat szerepel, amiből 47 amerikai székhelyű.

Walmart, General Motors és az Exxon egyesével is gazdaságilag erősebbek, mint Szaud Arábia, Lengyelország, Norvégia, Dél Afrika, Finnország, Indonézia és sok más állam.