Végig kell nézni, ahogy a magmáig lepusztítanak mindent – Orbán rendszer négy év alatt összeomlik

Ágh Attila politológus, egyetemi tanár abszolút nincs meggyőződve arról, hogy az Orbán-rendszer kibírja még négy évig, sőt, szerinte az a valószínűbb, hogy nem. Mégpedig azért – vélekedik –, mert az Európai Unió felébredt, büntetéseket léptet életbe a rezsimmel szemben, és a források megcsappanása belső ellentmondások kiéleződéséhez vezet.

Ha pedig drasztikusan csökken a pénz, azonnal elkezdődik “az oligarchák háborúja”. Ágh Attila szerint hasonló forgatókönyveket lehet látni Szlovákiában és Csehországban is. (Klub Rádió)

Szerintem igen sokan gondoljuk úgy, hogy a rezsim össze fog omlani, mégpedig zajosan és igen rondán. Ezt eddig is így gondoltuk, csak mindenki – én legalábbis egészen biztosan – reménykedett abban, hogy meg lehet úszni a pöcegödör teljes felkavarodását, választáson le lehet váltani Orbánt.

Mostanra már tudom, hogy nem lehet, végig kell csinálni azt, amit a rendszerváltáskor megspóroltunk. Már nem nagyon maradt más opció, végig kell nézni, ahogy a magmáig lepusztítanak mindent, mielőtt a nyakukba – és a mi nyakunkba, mert történetesen mi is itt vagyunk – szakad a részben megkövült, részben még bugyorogva erjedő fostenger.

Ágh Attila sokkal okosabb, mint amilyen én valaha leszek, biztosan tudna sorolni néhány oligarchát az országban.  Amikor a létszámában kevés, de hihetetlen vagyon felett rendelkező gazdag ember megszerzi a politikai hatalmat is az anyagi hatalma mellé. Nálunk ilyesmiről aligha lehet beszélni, aki ebben az országban az elmúlt évtizedben milliárdos lett – akár vállaltan, akár suttyomban, strómanok, családtagok mögé bújva -, az azért lett milliárdos, mert Orbán Viktor úgy akarta.

Mondhatni: Orbán adta, de Orbán el is veheti, ahogy ez nem egy esetben meg is történt. Ezek közül a legismertebb Simicska Lajos lírai életútja. Sokkal jellemzőbb, hogy a saját erőből valakik olyan távol maradnak a politikától, amennyire csak lehet. Az ő vagyonukat és karrierjüket nem igazán érinti az aktuális kormány összetétele, nem fognak egymás torkának esni, mert nem a közösből zabálnak.

Akik a közösből zabálnak, és akik egymás torkának fognak esni, azok valamennyien a jelenlegi miniszterelnök kegyelméből élnek a képességeik által semennyire nem indokolt anyagi körülmények között. Ha elfogy a pénz, elemzőintézetek, kutatóműhelyek, alapítványok százai (de lehet, hogy ezrei), egyesületek, aranytollú újságírók és aranytorkú művészek fognak marakodni az egyre szűkösebb koncon.

Nem oligarchák, hanem reklámcégek, szerkesztőségek, mindenféle egyletek és ügynökségek szembesülnek azzal, hogy a piacon megélni nem tudnak, a közpénzforrás pedig elapadt. Orbán nem tűr maga körül oligarchát – ő maga valamiféle fordított oligarcha, mert nem a pénzével tört be a nagypolitikába, hanem a politika segítségével harácsol -, kiépített egy jól működő csatornarendszert.

Ez mindenkihez eljuttatja a szükséges javakat, bonyolult, távolról sem felgöngyölíthetetlen, de ezidáig jól működő hálózat ez, de mint minden olyasmi, aminek csak egyetlen bemeneti oldala van, borzasztóan sérülékeny. Ha nem kerül be a megfelelő összeg – vagy nincs aki betöltse -, pillanatok alatt kiszárad.

Aki pedig valamelyik mellékágnál várta a jussát, az biztosan dühös lesz. És most nem húsz, vagy kétszáz dühös oligarcháról beszélünk, hanem sokszor tízezer emberről. Az összes minisztertől és parlamenti képviselőtől kezdve addig a polgármesterig, akinek annyi jutott az uniós tortából, hogy megengedték neki, hogy beköltözzön a közpénzből épített turistaházba.

Azt gondolom, körülbelül itt meg is áll a hőbörgés, az elkötelezett szavazók éppen úgy nem fognak érteni semmiből semmit, ahogy eddig sem értettek. Pénz nekik eddig éppen úgy nem jutott, ahogy az ellenzéki szavazóknak sem, egyszóval ez is mindegy lesz.

Az összeomlás kezdete és sebessége leginkább csak attól függ, hogy az unió milyen taktikát alkalmaz. Ha a húzd meg-ereszd meg lesz a játék jellemzője, akkor a bedőlés hosszú, zajos és fájdalmas lesz. Ha egyszerűen elzárják a pénzcsapot, és nem engednek a zsarolásnak, akkor sokkal fájdalmasabb, de sokkal gyorsabb is lesz az összeomlás.

Azt hiszem, mindenképpen be fog következni, mindenképpen szar lesz mindenkinek, nem lehet elkerülni, nem lehet elodázni és nem lehet tudni sem, pontosan mikor kezdődik. Úgyhogy nem tehetünk mást, mint hátradőlünk, kérünk egy kávét és ha élvezni nem is tudjuk – normális ember ilyesmit nem élvez -, legalább megpróbáljuk túlélni.