A világ demokráciáinak fel kell ébredniük az amerikai törvényhozás ostroma láttán, mert az jól illusztrálja,
Trump négy éve mekkora károkat okozott az USA demokráciájának, milyen mértékben megosztotta a társadalmat.
Amerikáról politikai lapszemle
Politico Az EU külpolitikai főmegbízottja is úgy ítéli meg, hogy a világ demokráciáinak fel kell ébredniük az amerikai törvényhozás ostroma láttán, mert az jól illusztrálja, Trump négy éve mekkora károkat okozott az USA demokráciájának, milyen mértékben megosztotta a társadalmat. Arról nem beszélve, hogy mi lett volna akkor, ha sikerül a terv. Borrel szerint a Kongresszus megszállása betetőzte azt a rosszat, ami az utóbbi időben végbemegy a világban. Ezért a volt spanyol külügyminiszter sürgeti, hogy a demokratikus értékek és intézmények további bedarálásának megakadályozására haladéktalanul ki kell állni a demokratikus intézmények védelmében. El kell utasítani a demagógok uszító és gyűlöletkeltő hangvételét, a dezinformációs kampányokat, az álhíreket. Egyúttal ki kell javítani a gazdaság bajait, mert azok nagymértékben hozzájárulnak a populizmus terjedéséhez.
Guardian A zsarnokok kezüket dörzsölve követik, mit tett az amerikai elnök az ország demokráciájával. Ám Trump soha nem fog felmentést kapni a történelemtől, róla mindig az ugrik majd be, ahogy a csőcselék feldúlta a törvényhozás épületét, mégpedig az ő uszítására. Az utókor meg fogja bélyegezni, mert az alkotmány megdöntésére szervezkedett. De az elítélő véleményből kijut majd a republikánusok jó néhány honatyájának is, aki elnézte, sőt ösztökélte, hogy megfordítsák a választási eredményt. Ám a fő felelősség az elnöké. Hiszen a hordák azért özönlötték el a Capitol Hillt, mert Trump négy éven át rászabadította a vandalizmust a politikára. A megosztásra épített és lábbal tapodott a demokratikus normákon. Holdkóros összeesküvés elméleteket hirdetett, a hazugságot a közbeszéd alapjává tette. Az ár rettenetes és azt még azután is fizetni kell, ha már a politikus eltűnik a színről. Hiszen megmérgezte a közéletet. Ugyanakkor rendkívül sikeres volt abban, hogy aláássa az amerikai demokráciába vetett hitet és lerombolja annak tekintélyét külföldön. Ebből a szempontból hatásosabb volt, mint Putyin digitális zászlóaljai. Egyben igencsak megnehezítette, hogy a szabadság értékei megőrizzék helyüket az erősödő önkényuralommal szemben. Segített demoralizálni azokat, akik a polgári szabadságjogokért és tisztességes választásokért küzdenek, ugyanakkor felbátorította azok ellenfeleit. Nevetségessé tette a tételt, hogy az Egyesült Államok a szabadság világítótornya. Csak remélni lehet, hogy több szolgálatot már nem tesz az autokratáknak, miután négy éven át lelkesítette Bolsonarót, Orbánt, Dutertét. A tekintélyelvű vezetők magukra ismertek az elnök politikájában és erőt merítettek abból. Ösztönzést kaptak, hogy úgy véljék: hanyatlik a liberális demokrácia és a holnap az övék lesz. Trump uralmának árát az egész földkerekség fizeti, az elvesztett szabadság formájában.
New York Times A politikai hazugság két atyamestere Hitler és Sztálin volt és ők megmutatták, hogy minél durvábban eltorzítják az igazságot, az annál nagyobb tömeghatást fejt ki. Csak éppen az új vonás, hogy milliók boldogan veszik, amit átverik őket. Ahogy arra példa Amerika. De bőven tetten lehet érni a magyaroknál, lengyeleknél és a törököknél is. A populista vezetők a maguk érdekeinek megfelelően értelmezik át a valóságot, sőt új tényeket ötölnek ki. Magyarországon nem csupán manipulálják az adatokat, hanem új való világot hoznak létre. Ehhez Orbán Viktor Soros Györgyre osztotta a szálakat mozgató sötét erő szerepét. A hivatalos propaganda szerint a filantróp pénzember próbálja megrendíteni az államhatalmat, megpróbálja menekültekkel kiszorítani saját országukból a magyarokat és szétzúzná a hagyományos értékeket. Krekó Péter, a Political Capital vezetője rámutat, hogy az efféle antiszemita összeesküvés elmélet teljesen sematikus. A törzsi felfogásnak megfelelően mindent a jó és a rossz harcaként tüntet fel, a mellékelt magyarázat pedig igencsak egyszerű. De a valóságot ez a törzsi politika alakítja. A vezér viszont igényt tart a tábor fenntartás nélküli hűségére. Aki kilóg a sorból, az áruló, és az ilyennek semmi keresnivalója nincs a törzsben. A baj csak ott van, hogy e megközelítés folytán a demokrácia minősül kisiklásnak. A Trump-féle nagy hazugság azokban az országokban eredményes, ahol még gyenge a jogrendszer, illetve a tények ellenőrzéséhez kulcsfontosságú sajtó. Nyina Hruscsova, az egykori orosz pártfőtitkár Amerikában élő egyetemi tanár unokája szerint az elnök virtuális valóságot alakított ki, akárcsak egykor Sztálin. A kérdés azonban az, hogy mi van akkor, ha abból az emberek nem kérnek. Lásd a Szovjetuniót, amely pont emiatt omlott össze. Viszont az ilyen rendszerek fennmaradásához okvetlenül szükséges a sajtó monopóliuma. Magyarországon, Oroszországban és Törökországban ilyen okokból van nehéz helyzetben a független média. Trump különben nagy hasznot húzott abból, hogy a világháló tele van dezinformációval és összeesküvés elméletekkel.
Der Standard Hogy Trump önjelölt puccsistákat uszított a Kongresszusra, azzal minimum súrolta a fasizmussal szemben húzott vörös vonalat – mutat rá Peter Pelinka, osztrák történész és politológus, aki jó egy évtizeden át tanított a CEU-n. Mint írja, az elnök politikája a populizmus és a nácizmus határmezsgyéjén mozog, de a politikust immár egyértelműen a demokrácia ellenségeként kell elkönyvelni, hiszen nem hajlandó elismerni vereségét, ami erkölcsileg is lesújtó. Ugyanolyan tekintélyelvű, mint Putyin, Hszi, Orbán Erdogan, Asszad vagy Lukasenko. Ráadásul bizonyos értelemben még vegytisztán besorolható a fasizmus kategóriájába. Hiszen maga köré gyűjtötte a jobboldali-radikális milíciákat, a „vallási” fanatikusokat és a legcifrább összeesküvés elméletek követőit. Valamennyit a saját érdekében használta ki. Az otromba nacionalistáknak szállította az „Amerika mindenekelőtt” jelszavát, a rasszisták „fehér hatalma” iránt pedig nagy megértést tanúsított. Trump, aki hiteltelen volt minden ízében, messiás lett sok millió amerikai számára. Az általa feltüzelt csőcselék megszentségtelenítette az Egyesült Államok demokráciájának központját, amit tett, az már a fasizmussal határos. Az elnök azonban, akinek kiemelkedő szerepe volt a puccskísérletben, mossa kezeit, mondván, hogy ő teljesen ártatlan.
Politico A szerző, egy Rigában élő, szabadúszó orosz újságíró óv attól, hogy bárki azt higgye: Putyin a hasát fogja a washingtoni lázadás miatt. Sőt, az lidércnyomással ér fel számára, mert semmitől sem fél jobban, mint hogy egyszer csak megindulnak az ő ultranacionalistái is. Szóval egyáltalán nem örül, hiába látszik úgy a tengerentúli zűrzavar és pusztítás folytán, hogy végre beérett a vetése és sikerült megrendítenie az amerikai demokráciát. A moszkvai propagandisták ezért egyfelől próbáltak az USA orrára koppintani, másfelől viszont mindent megtettek, nehogy hasonló megmozdulásokra buzdítsanak odahaza. Persze a reakciókban ettől még volt egy jó adag káröröm. A hazai közönséget célozták meg, kiemelve, hogy az amerikai vezetés kettős mércét alkalmaz. Hiszen elfordította a fejét, amikor a 2014-es kijevi eseményekben szerepet játszott a szélsőjobb, ugyanakkor bűnözőknek és terroristáknak nyilvánította mindazokat, akik meg akarják változtatni a novemberi választási kimenetelét. Putyin közismerten retteg a színes forradalmaktól, ez a vezérszál a politikájában. Így valószínűleg úgy értékeli a washingtoni felkelést, hogy a szélsőjobb magától megindulhat, káoszt kiváltva. Az államfő az elmúlt két évtizedben körül udvarolt ultranacionalistákat és átvette a szélsőjobbos ideológiát, beleértve a hagyományos keresztény érdekek hirdetését, illetve az LMBT-jogok elutasítását. Így próbálta megszerezni ezeknek a köröknek a támogatását. Ám az mindig is bizonytalan volt. De akárcsak Trump, ő is igyekezett a maga javára kamatoztatni a szélsőség dühét. Most pedig nemigen képes kézben tartani a veszélyt, amit ő szabadított el.
Bloomberg A világ nagy részében a rémület mellett érezhető kárörömmel fogadták, hogy a trumpista hordák lerohanták a Capitoliumot. Végre megkapta az USA, amely évtizedeken át kioktatott más demokráciákat. Ám tény, hogy az Egyesült Államok sokkal jobban átvészelte a maga populizmusát, mint a legtöbb érintett ország. Hiszen lehet, hogy az elnök ellen újabb alkotmányos vádemelési eljárás indult. Vesztett és hiába próbálta érvényteleníttetni az eredményt. A Republikánus Párt is elnyerte méltó büntetését, amiért bevállalta a demagógiát, hiszen a Fehér Házon kívül lemondhat a többségről a törvényhozás mindkét házában. A végén pedig Trumpnak is be kellett ismernie kudarcát. Nem szokás azonban, hogy ennyire megsorozzák a populistákat. Az ilyen vezetők általában kényelmesen berendezkednek a hatalomban, majd győzelmük aránya fura módon tovább nő minden választással. Már túl sok hely van, ahol a választás szabad, de csak ritkán tisztességes, és ahol úgy tűnik, hogy az önkényurat nem lehet kipiszkálni a nyeregből. Ám más nemzetekhez viszonyítva – Oroszországtól Törökországig, Magyarországtól Indiáig – az amerikai intézmények bizonyították ellenálló képességüket. A liberális demokráciák csak annyira erősek, mint amennyire az intézményeik függetlenek és vezetőik becsületesek. Az USÁ-ban Trump pont ezért kényszerült szabad és tisztességes szavazásra, és ezért kell távoznia tisztségéből. A bírák több tucat keresetét utasították el, még azok is, akiket ő nevezett ki. Ennyit tesz a független igazságszolgáltatás, de fontos szerep jutott a sajtónak is, amely folyamatosan beszámolt az elnök törvényszegéseiről. Fényesen megmutatták, hogy jogi csapata milyen tehetségtelen, illetve hogy mennyire nincsenek érveik. Szóval úgy áll, hogy Amerika továbbra is kivételes ország. A többi országnak pedig meg kell tanulnia, hogy mindenáron meg kell őrizni a bíróságok önállóságát. Azok olyanok a populizmusban, mint a kanári a sújtólégtől veszélyeztetett bányákban. Előre jelzik a bajt. Ezért csinálja jól az EU, hogy vörös vonalat húz a jogállamot feladó Magyarország és Lengyelország számára.
FAZ A tüzet Trump és bűntársai lobbantották fel, ez megbocsáthatatlan bűn a részükről. A közösségi média katalizátorként szolgált hozzá, de a gyúanyag a tömeges elégedetlenség volt. Mert aki elégedett az életében, az nem ront neki egy parlamentnek. Aki bizalommal van embertársai iránt, az nem megy lépre demagógok hazugságainak. Azaz a gond nem csupán Amerikában jelentkezik, hanem a briteknél, magyaroknál, franciáknál és németeknél is. Gyakorlatilag minden nyugati országban megtalálni ezek a jelenségeket, azok mögött nem csupán egy-egy kiemelkedő populista húzódik meg. A globalizálódás jólétet és kényelmes életet hoz, de szétszakítja a társadalmat. Nem egyszerűen fokozza a pénzügyi egyenlőtlenségeket. Az emberek gyakorlatilag más-más világban élnek. Anyagi, technikai és kulturális értelemben egyaránt. Ennélfogva repedések keletkeznek a társadalomban, amit azután a Trump-félék árkokká mélyítenek. De itt a pénz egymagában nem segít, mert pl. ha emelik a szociális segélyt a leszakadt gyerekek után, akiknek felnőve sincs semmi kilátásuk az elhelyezkedésre, nos, az ő helyzetük mindenképpen botrány, függetlenül a számukra kiutalt összegtől, még ha azt alapjövedelemnek nevezik is. Itt a megoldást a tanulás hozhatja meg.
NZZ Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget vessen Orbán Viktor uralmának, már ha kitart az összhang. A hat párt új lendülettel vág neki az évnek és a nagy célnak. A közvélemény kutatások azt mutatják, még azok is, amelyeket kormány közeli intézetek készítenek, hogy a Fidesz népszerűsége erősen visszaesett. Megtépázta a vírus elleni harc, az EU pénzügyi tervének elutasítása és a Szájer-féle botrány. Orbán hatalma óriási, amit erősít a „közeli” sajtóbirodalom, a választási törvények átalakítása, valamint hogy az állami megbízások javát kegyencek szűk köre kapja. Így csak az egyesült ellenzéknek van esélye a hatalomátvételre. De hogy a harmónia fennmarad-e azt nem csupán a kormány propaganda szócsövei kérdezik. A másik oldalt elsősorban Orbán elutasítása köti össze. A közös program csak nagyon tétován körvonalazza a célokat. Ugyanakkor nincs közös miniszterelnök-jelölt. Dobrev Klárát csupán az ellenzéki hívek negyede támogatja, férje megosztó személyiség a baloldalon. Sokan őt teszik felelősség a gazdasági válságért, illetve a botrányért, amely előkészítette a terepet Orbán 2010-es győzelméhez. Vagyis a politikus alighanem teher a hatalomellenes tábornak. Ily módon meg kell találni azokat, akik személyükben testesítik meg a meghirdetett megújulást. Közülük a legismertebb Karácsony Gergely, de ő még nem kötelezte el magát. Idáig nem úgy jelent meg, mint jelentős vezető személyiség, vagy azért, mert nem akarja, vagy azért, mivel nincs meg hozzá a politikai súlya. További akadály az ellenzéki oldalon, hogy a jogállami mechanizmus bevezetésének elhalasztása folytán a kliensek továbbra is vastagon kapják az uniós támogatásokat. Ezt főleg ellenzéki értelmiségiek bírálják, és azonnal ellenőrzést követelnek Brüsszeltől. A politikusok ezzel szemben visszafogottak, mert nem szeretnének ráerősíteni arra az orbáni mantrára, hogy külföldi érdekeket képviselnek és Soros lakájai.
Libération Budapesten 2024-től a sanghaji Fudan Egyetem lép a CEU helyébe, miután a Közép-Európai Egyetemet a magyar kormány célirányos törvénnyel távozásra kényszerítette. Az ugyanis túl liberálisnak bizonyult a hatalom számára. Hogy ezek után a kínaiak jutnak lehetőséghez, az egyrészt jelképezi Orbán jóindulatát, másrészről pedig még egy befolyási lehetőséget ad Kína számára. A hatalom óriásira tárta a kapukat előtte. Ingyen kap területet az egykori Nagyvásártelepen, a megvételére átszámítva 2,2 millió eurónyi közpénzt fordítanak. 5-6 ezer diákot toboroznak, ám félő, hogy működése rosszat tesz egész magyar felsőoktatásnak. Hiszen egymaga többet költhet, mint az egész hazai ágazat. És a kínai professzorok taníthatnak másutt is, ha felkérik őket. A kétoldalú kapcsolatok azonban már így is szorosak, hiszen pl. a Huawei Magyarországon akar fejlesztési központot létesíteni. Matura Tamás, a Corvinus szakértője eléggé meglepőnek találja, hogy a kínaiak Budapestet választották a Fudan Egyetem terjeszkedésének helyszínéül, de talán a szoros kétoldalú kapcsolatok, illetve Magyarország földrajzi elhelyezkedése játszott benne közre. A kezdeményező fél a magyar kormány volt, és olyan feltételeket ajánlott, hogy Kínának nem volt vesztenivalója, teszi hozzá Salát Gergely a Pázmány Egyetemről. A kérdés csupán az, mire jó Peking számára az egész vállalkozás, főként miután a KKP szigorított az egyetem ellenőrzésén. Matura Tamás szerint ha az intézményen keresztül nő is Európában a kínai befolyás, ez várhatóan nem befolyásolja az oktatás kiváló minőségét. De Kínának már volt hasonló együttműködési próbálkozása pl. a prágai Károly Egyetemmel, ám ott kiderült, hogy ott a kínai nagykövetség adományokkal beleszólt a dolgokba. Pl. 45 ezer eurót adott, részben az „Új selyemút” nevű kormányzati program előnyeivel foglalkozó előadássorozat céljaira. Salát Gergely azt mondja, Budapesten aligha lesz kurzus Tibetről és nem is hívnak meg hongkongi aktivistákat. De a kínai jelenlét jelenleg még csekély ahhoz képest, hogy mekkora több nyugati egyetemen.
forrás Népszava