Mindannyian a nagy Ő –t,
a tökéletes társat keressük.
Sokan vannak, akik egész életükben keresik, és nem találják.
Miért van ez? Ennyire nehéz lenne egy másik ember megtalálása?
Ennyire lehetetlen lenne a sok nő és férfi között a másik felünkre lelni? Pedig nagy a választási lehetőség nemi szempontból, minden másodikunk a másik nemhez tartozik.Vagyunk 5-6 milliárdan, tehát mindenkinek nagyon sok lehetősége van.
Ehhez itt van az internet, ami mindent biztosít.
Akkor mégis miért tűnik, olyan lehetetlen sokunknak a társ megtalálása?
Ha mélyen magunkba nézünk és megvizsgáljuk a gondolataink kit is keresünk, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok előre megfogalmazott elképzelésünk van arról kit, szeretnénk találni. Az érzéseink ezt a gondolat mintát le is igazolják, megerősítik. Valójában ilyenkor egy idealizált személyt keresünk és nem társat. Legalábbis nem azt a társat, akit mélyen a szívünkben érzünk.
Tudattalan is a környezetünk, a társadalmi szocializálódás, a médiák által „trendinek” tartott személyt fogjuk társként keresni. Nem vesszük észre, de amikor azt hisszük mi döntünk, igazából sok esetben mások elvárásai szerint választunk.
Ha mások igényei szerint választól, soha nem lehetsz teljesen boldog.
Örömeid lehetnek, de felhőtlen boldogságban ritkán lesz részed. Belül Te nagyon is érzed, különösen, amikor már együttélés során kezded megismerni, hogy a „trendi Nagy Ő”, Neked egyáltalán nem jön be. Ugyanakkor, ha a saját vágyad szerint döntenél, akkor attól tartasz, hogy mit fognak szólni az ismerőseid. Nincs diplomája, a magassága sem ideális, csak egy egyszerű Suzukija van…
Most mit szólnának az ismerőseim, barátaim? Csak hogy el kell dönteni, kinek keresel társat, és boldog szeretnél e lenni valaki mellett? Ha erre helyesen válaszolsz, akkor már egyenes úton vagy, jól fogsz választani. Ehhez nem kell a titok, vonzás törvénye.
Manapság nem divat, hogy egy „egyszerű” jó ember legyen a társunk. Föl sem vetődik találkozáskor, ismerkedéskor, még senki sem volt kíváncsi, hogy milyen jó ember vagyok.
Megbízhatóság, hűség, számíthatunk – e, a bajban is egymásra, korrektség, becsületesség, alkalmazkodni egymáshoz, megértéssel lenni, figyelni egymásra. Ezek olyan, mintha ódivatú felesleges dolgok lennének. Pedig a jóság soha nem divat kérdése, így nem is mehet ki abból.
Nincs időnk az életünkre.
De ehhez idő kell. És mire nincs időnk?
Az életünk legfontosabb, legesszenciálisabb létkérdését meghatározó döntésére. Nincs az a hülyeség, amire ne érnénk rá, ne tudnánk időt szakítani. De időt szentelni életünk társának megkeresésére, megismerésre nem adunk időt.
Pedig csupán egy életre oldanánk meg a legfontosabb létezés kérdésünk.
Nem érünk rá egymásra. Annyira talán még sem fontos a boldogságunk?
Vagy igen?
Ha tényleg komolyan fontos, akkor miért nincs időd?
Nem értem! Te érted?
Teljesen értelmetlen, főképpen ellentmondásos, amit teszünk, és amit mondunk.
Áhítozunk az igazi megtalálására, de ugyanakkor, amikor ott van a szemünk előtt, vakok vagyunk rá, mert valami nem illik bele a különféle előírásokban, szabályokba teljesen. „Csak” főiskolája van és nem diplomás. Ez borzasztó Neked. Az hogy diplomája van, de gyötrelem vele együtt élni az nem gond. Huuu..
Ott van előtted egy csodálatos ember, életed nagy lehetősége, hogy biztosan boldog legyél, és Neked egy koszos papírdarab hiányzik.
A boldogságod adod föl ezért a papírért. Az a papír csak azt mutatja, hogy az illető feje egy lexikon. Ma már mindenféle lexikon van. Minek emiatt egy, két lábon járó lexikonhoz menni. Interneten beírod a kérdésed, kijön fél millió találat a világ minden tájáról.
A diplomásnak egy-két könyvel több, van a fejében, mitől éreznéd magad vele jobban. Gondolj bele egyszerűen. Az élet a társ kapcsolat sokkal komplexebb, mint sem hogy egyetlen „lexikonon” múljon valami.
Nem ismered: “A diplomához nem társul intelligencia”
Sose feledd Te dönts, mert Te viseled a következményeket is.
J.Dzs.S.