Harmadszor a halállal szembe
Egy év telt el azóta, hogy Schobert Norbert – életében már nem először – szembenézett a halállal. Az üzletember tavaly augusztus 26-án sztrókot kapott a szentendrei otthona előtt, mentőhelikopterrel szállították kórházba, és talán csak perceken múlt, hogy életben maradt. Újjászületésének egyéves évfordulóján Norbi a Blikknek mesélt arról, hogy az eltelt időszak alatt miben változtatta meg az életét. Kiderült, hogy miközben pár héttel a kórházba kerülése után úgy tűnt, minden teljesen rendben van, az elmúlt egy évben a háttérben komoly küzdelmet folytatott a sztrók utóhatásaival.
Aznap ötvenszázalékos agykárosodást szenvedtem, másfél órán keresztül nem kapott oxigént az agyam.
Éppen ezért különösen hálás vagyok, hogy most már teljesen jól tudok beszélni, sokáig ugyanis akadt a nyelvem. Az autóban azonban rendszeresen gyakoroltam, ha egyedül voltam, hangosan kimondtam a gondolataimat, magamban beszéltem. A mozgásom sem volt százszázalékos, a jobb oldalam kicsit lemaradt és béna volt, ez is egy év alatt múlt el, köszönhetően annak, hogy rendszeresen sportolok és annak, hogy a tükörben nézve próbáltam korrigálni a testtartásomat, a kezem mozgását – idézte fel az üzletember a gyógyuláshoz vezető utat.
Azt is elárulta: lelkileg megváltoztatta, hogy tíz éven belül már harmadszor nézett szembe a halállal, hiszen először a szíve, majd egy kórházi fertőzés miatt került életveszélybe. Ám azokat is túlélte, ahogy az egy évvel ezelőtti agyérgörcsöt is.
Csendesebb lettem és visszafogottabb, talán nem vagyok annyira vidám, mint amennyire előtte voltam. Bár szerintem ez idővel szintén visszatér majd. Persze, ettől függetlenül az életem minden percét megélem és átélem.
Norbi hiába fogadta meg a sztrók után, hogy kissé visszavesz a tempóból, a körülmények miatt úgy érzi, ezt most nem teheti meg.
A sztrók után ugyan elhatároztam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, de aztán beköszöntött a válság, és ez azt jelenti, hogy talán még többet kell dolgoznom, hogy életben tartsam a céget, meg tudjam tartani az alkalmazottainkat, a partnereinket. Ez volt a harmadik újjászületésem, de azt hiszem, valami oka van, hogy a Jóisten mindig visszadob, egy azonban biztos, hogy amikor visszatérek, mindig erősebb vagyok – jelentette ki Schobert, aki hozzátette, bár tudja, mekkora szerencséje van azzal, hogy túlélte a sztrókot, nem akar emlékezni arra a szörnyű napra, inkább a jövőbe tekint.
Mindennap keresztülmegyek azon az ajtón, amely előtt összeestem, és eszembe sem jut, mi történt. Szerencsére a családtagjaim is túl vannak már ezen, pedig akkor szinte sokkot kaptak. Mi azonban nem a múlt eseményeivel, hanem a jövővel, a terveinkkel foglalkozunk.