g
Magyar Bálint szociológus, volt oktatási miniszter úgy véli, egy maffia-típusú, patrónus-kliens viszonyokra épülő rendszert semmilyen szinten nem motiválja a közjó szolgálata. A változások eléréséhez rendszerkritikai megközelítésre van szükség.
A rendszerváltás idején még abban az illúzióban éltünk, hogy a kommunista rendszer romjain szükségszerűen liberális demokráciák épülnek fel. Ez olyan, mintha az állatkertben megállnék egy elefánt előtt, és azt mondanám róla, hogy egy illiberális hal. Azzal, hogy leírom, miért nem hal, még nem mondtam semmit.
Ahol nem oligarchák ejtették foglyul az államot, hanem egy politikai-gazdasági klán uralkodik az államon, az oligarchákon, a gazdaságon, és kiépíti a patrónus-kliens viszonyokat a társadalom mélyrétegeiben, a gazdaságban, a médiában, és a kultúrában is. Ezt a típusú autokratikus rendszert nevezem posztkommunista maffiaállamnak.
– A maffia itt nem minősítő jelző, hanem négy kritérium mentén meghatározható, létező struktúra. Az egyik jellemző az uralkodó elit szociológiai-antropológiai formája, egy vérségivé szentesített patriarchális, klán jellegű kapcsolódás, melyben a nem vérségi kapcsolatokat kvázi családias kapcsolattá teszik. Ennek a magja éppúgy lehet a közös kollégiumi múlt mint egy NDK-ban működő KGB-s ügynökcsoport. A második kritérium a közhatalom magánérdekű kisajátítása. A harmadik a közpénzekkel és mások magánvagyonával való illegitim rendelkezés, ami Magyarországon már komplett ágazatokban érvényesül. A negyedik jellemző pedig az, amikor a kormányzat egésze egy összehangolt bűnszervezetként működik.
– Egy maffiaállam is tehetne valamit a közjóért, hozhatna áldásos szakpolitikai döntéseket.
Naiv feltételezés, hogy ebben a rendszerben a hatalmat gyakorlóknak szakpolitikai motivációi vannak. Mindig a hatalomkoncentráció és a személyes vagyonosodás ikermotivációja határozza meg a cselekedeteiket. Egy bűnszervezet működési logikája. Más, társadalmi vagy szakmai érdekek mentén nem lehet közös hangot találni velük. Ezt látjuk most a tanárok megmozdulásainak, követeléseinek kezelésénél is.
– Hiú ábránd tehát, hogy tárgyalóasztalhoz lehet kényszeríteni a kormányt?
Mintha működne a liberális demokrácia, a társadalmi egyeztetés intézményrendszere. Hiába beszél nemzeti együttműködésről – a magyar maffiaállam számára is csak a „fogadott politikai család” érdekei léteznek. Egy ilyen képződménnyel szemben csak a rendszerkritikai politizálás lehet célravezető, mely rámutat a rendszer önkényuralmi és bűnszervezeti jellegére.
– Az oktatás területén, amelyet mint volt oktatási miniszter is jól ismer, mi motiválja valójában a kormány intézkedéseit?
A pedagógustársadalom kritikus szellemű, megmozdulásokra is kész megregulázása. Az önkormányzati iskolák államosítása. Ebben a miniszter nevezi ki az iskolaigazgatókat, de a munkáltatói jogokat még így sem rájuk, hanem föléjük rendelt tankerületekre bízza. Ez azt jelenti, ha egy tanárt politikai okok miatt kirúgnak, egyik állami iskolában sem kap állást. Hivatalosan azzal indokolták az államosítást, hogy javítja majd az esélyegyenlőséget. Ez olyan, mintha az éhező gyerekeken úgy próbálna segíteni az állam, hogy államosítja a pékségeket. A két dolognak semmi köze egymáshoz.
– Mit szolgált az egységes kerettanterv és a szabad tankönyvpiac felszámolása?
A mobilitási csatornák ellenőrzése, ezt erősítette a 18 éves korig tartó tankötelezettség felszámolása, az egyházi iskolák preferálása. A negyedik pedig az intézmények függésben tartása, a támogatások politikai alkukhoz kötése radikális forráskivonással az első három-négy évben, majd lassú emelkedésnél a normatív finanszírozást visszaszorító, önkényesen osztogatható pénzekkel.
– A jelenlegi helyzetben gyakorlatilag elölről kellene kezdeni mindent.
A probléma nagyobb, mert ahhoz, hogy elölről lehessen kezdeni mindent, előbb meg kell szabadulni ettől a rendszertől. Világosan látszik, hogy Orbán Viktor pusztán rendészeti és agymosási kérdésként kezeli az oktatást. Mi mást jelez, hogy a belügyminiszter felügyelete alá helyezték a területet? A tanárok megzsarolt, kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ezért igazságtalan lenne erkölcsileg elítélni őket, ha nem vesznek részt nagyobb számban a megmozdulásokban, a polgári engedetlenségi akciókban.
A kormányzat megpróbálja belőni, hogy a tanárok mekkora része kész az ellenállásra, és ha ez 4-6 százalék körüli, akkor arra a megállapításra jutnak, hogy könnyen le tudják nyomni őket, és még csak látszattárgyalásokat sem folytatnak. Cinikusan célzott és adagolt megtorló intézkedésekkel operálnak. A liberálisabb szellemű elit iskolákat, amelyek eddig feltörhetetlen védelmet jelentettek a kritikai gondolkodás számára, oly mértékben ellehetetlenítik az elbocsátásokkal, hogy működésük összeomlik, és „gyámság” alá lehet majd helyezni őket.
Magyar Bálint