Orbán tovább nyúl A tévévita tele van kockázattal, propaganda nem Mert megérdemeljük lesz TV vita
Négy kormányzati ciklussal és három kétharmaddal a háta mögött, egy (előre, nem hátra) menőnek mondott ország miniszterelnökeként az égvilágon semmi oka nem lehetne Orbán Viktornak arra, hogy ismét elsunnyogjon a tévévita elől. Csakhogy a tábora nem várja el tőle (Miniferivel, ugyan már!), Pedig Magyarország végre tényleg előre mehetne az érveket ütköztető, az ország jövőjéről szóló tévédisputával.
„Mert megérdemeljük” – állítja a Szabad a Hang
immár 27 ezer aláírással nyomatékosított petíciója.
Ha összejön százezer támogató a március 15-i ellenzéki tüntetésig, a Várba viszi követelését a tömeg, miként a márciusi ifjak vitték a „Mit kíván a magyar nemzet” kiáltványt. Orbán és Márki-Zay csörtéjére várni azonban naivitás.
Hiszen mennyi esély van a Fidesz igenelésére egy másfél órás drámához, amiben milliók látnák meg először az érem másik oldalát, és megtapasztalnák, hogy szuperál az egyoldalú szlogen kommunikáció (Stop, kérdés!, Stop, Márki-Zay!) vitahelyzetben. Vagy urambocsá’ megtudnák (spoilerveszély!), hogy egy felcsúti gázszerelőt tettek Magyarország leggazdagabb emberévé. Balassa Tamás
A jelen helyzetben Márki-Zay Péterrel –, ő lenne a toronymagas esélyes, mégis neki kellene messze felülmúlnia a várakozásokat, hogy azt mondhassa, nyert. Még mindig kisebb kockázat számára kibújni a vitából, mint belemenni. Hiába nevezik gyávának, és mondják, hogy ismét megfutamodik, ebben a médiatérben a magyar választók fele erről nem is értesül.
A vitáról a kérlelhetetlen szembenállás, vélt vagy valós igazunk képviselete jut eszünkbe, és nem a másik meggyőzése, hanem a legyőzése. Rokonértelmű kifejezései között is a veszekedést leírók vannak túlsúlyban (viszály, civakodás, perpatvar stb.), és kevesebb a szópárbajtartalmú, az is inkább latin eredetű (konfrontáció, disputa).
Amíg az éremnek két oldala van, a világ dolgainak sokkal több.
A felismeréshez szükség van a kritikus gondolkodásra. Ha a konfliktusmentesség és az egyetértés volna a kreativitás alapja, Észak-Korea lenne a világ leginnovatívabb országa. A legjobb ötletek ott születnek, ahol az emberek tudnak és mernek nem egyetérteni, és az eltérő véleményeket nem problémaként, hanem erőforrásként kezelik – magyarázza a szakember.
Aki fél, nem gondolkodik
A hazai vitakultúra problémái között elsőként azt említi, amikor a vitázók nem maradnak a témánál. Azért van két fülünk és egy szánk, hogy kétszer annyit hallgathassunk, mint amennyit beszélünk. A másik meghallgatása esszenciális képesség, amihez komoly agyi tréning kell. De ez az igény gyakran fel sem merül.
A felismeréseket segítő logikus gondolkodást a veszteségtől való félelem is blokkolhatja, amire Benedek szerint rájátszhat a háborús retorika.
„Félj, érezd magad rosszul, és akkor tudjuk, mit fogsz cselekedni. Ha félsz, nem gondolkozol” – mondja, de az Akadémia hitelességére vigyázva.
Eltérő képernyőképesség
Demszky Gábor, Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc stábjában is dolgozott a képernyős ütközésekre felkészítő tréningeken Keszthelyi András kampánytanácsadó, politikai elemző. Látványos, szórakoztató és informatív fórumnak tartja a televíziós vitát. „Híve vagyok a miniszterelnök-jelöltek, szakpolitikusok vagy – ahol közvetlenül választják őket – államfőjelöltek közötti tévévitáknak.
Jegyzeteket sem lehetett használni. Amikor Orbán ezt meghallotta, „kinyújtott a képből” egy köteg papírt, és már majdnem lelépett a termete miatt Gyurcsányénál magasabb dobogóról, amikor meghallotta, műsor közben nem lehet elhagyni a posztot. Nem ekkor billent meg utoljára.
Orbán Viktor mai hárítása érthető.
Legutóbb – ahogy mondani szokás – Gyurcsány Ferenc felmosta vele a parkettát. A fentiekből az is következik, hogy nem feltétlenül az nyeri a vitát, aki jobb benne – folytatja Keszthelyi. – Horn 1994-ben rutinosabb és esélyesebb volt, Orbán frissebb és pimaszabb. Négy évvel később azonban már Orbán volt a menő, a jó szónok és debattőr.
Aztán 2006-ban a mindig átütő Fidesz-elnököt mintha lefojtották volna, kerülte a konfliktusokat, gyengének mutatkozott, míg a kormányfő pontosan, kerek mondatokban, élesen fogalmazott.
Beosztottal nem vitáznak
Csak akkor változhatna meg a képlet, ha a saját szavazói követelnék Orbántól, hogy mossa fel a padlót az ellenzékkel. De miután a saját tábor edukált, és a fideszes politikai kultúrának nem része a vita, meg lenne lepve, hogy ha a fideszesek elbizonytalanodnának, ha nem látják vitatkozni a jelöltjüket. Ma az a valószínűbb, hogy ez nem fog megtörténni.
A hárításnak – ha ennyi nem volna elég – egyéb okai is vannak.
“Egy vitában mindketten szimpla miniszterelnök-jelöltek lennének, vagyis Orbán felhúzná magához a hódmezővásárhelyi polgármestert. Már emiatt sem fog kiállni ellene.”
A Fidesz válasza is elég prompt lett: Márki-Zay Gyurcsány bábja, márpedig beosztottal nem vitatkozunk. Azt persze nem látom magam előtt, hogy mivel csak a főnökkel vitázik a kormányfő, ezért egy újabb Orbán–Gyurcsány vita lenne kilátásában. Nem lenne érdeke a kormánypártnak, hogy a közvetítéskor előkerülő témákat rázúdítsa a meglepett híveire: sokuk például akkor hallana először arról, hogy a Fidesz-kormányzás a leggazdagabb magyarrá tett egy gázszerelőt.
A Fidesz megkonstruált egyfajta realitást, ami nem különösebben igényli a szemfelnyitó cáfolatokat. – Az elmúlt húsz évben Orbán felépítette magát egy pártérdekek felett álló, a nemzetet egyesítő figurának – mínusz baloldal, hiszen az szerinte nem része a nemzetnek.
Benedek Péter
“„Egy vitában mindketten szimpla miniszterelnök-jelöltek lennének, vagyis Orbán felhúzná magához a hódmezővásárhelyi polgármestert. Már emiatt sem fog kiállni ellene.””
Orbán tovább nyúl A tévévita tele van kockázattal, propaganda nem Mert megérdemeljük lesz TV vita
Hat tipikus választási vitahiba – Keszthelyi András
Benedek Péter vitaszakértői szemmel figyeli a tévévitákat. Általában az összes „szarvashibát” megtalálja bennük, kezdve attól, hogy a felek ritkán érdekeltek a véleményük tiszta kifejtésében, ezzel meggátolva a korrekt reagálás lehetőségét.
1.Terelés. A feltett kérdés mellőzése, válasz valami egészen másra.
2. Személyeskedés. A vitapartner személyének ritkán van köze a vita tárgyához.
3. Hamis dilemma. Öntse el az országot a bevándorlás, vagy egy menekült se legyen? A világ ritkán követel szélsőséges választást, a politikus azonban erre törekszik.
4. Csúszós lejtő – elindulni egy tényből, és levezetni belőle a világvégét. Ha leesik a lóról a patkó, attól még nem biztos, hogy emiatt leesik a lovas, és elveszítjük a háborút.
5. Szalmabáb-effektus. A civilek és a politikusok is imádnak olyasmit püfölni, ami valójában nem vagy nem úgy hangzott el.
6. Logikai hiba. A ’70-es években hasonló mértékben csökkent a gólyák száma, mint az újszülötteké, ám a korreláció ellenére csak vakhittel van ok-okozati összefüggés az adatok között.