Nagycsütörtök napjához kötődő hagyomány, hogy ilyenkor összegyűlik a papság az egyház alapítására emlékezve, illetve az elmúlt évszázadokra visszanyúló hagyomány, a szentelt olajak kiosztása azért is követelte meg a közös egyházi jelenlétet a papoktól, mert ekkor vehették át a szentelt olajakat – a krizmát, a keresztelendők olaját és a betegek olaját – a püspöküktől. Az olajakat egész évben őrizniük és persze, a megfelelő alkalmakkor használniuk kell.

Ilyenkor a püspök és az egyházmegye papjai együtt miséznek a katolikus egyházban, este pedig minden templomban szentmisét tartanak az utolsó vacsora emlékére, illetve az egyház alapítására emlékezve.

Régi keresztény hagyomány az is, hogy ilyenkor bocsátanak meg a bűnbánóknak.

Az esti mise után következik az oltárfosztás: a templomi oltárt a pap megfosztja díszeitől, majd következik az oltármosás, amikor is vízzel mossák le az oltárt.

Ez a nap az alázatosságra is emlékezteti az egyházfiakat: mivel Jézus ezen a napon megmosta tanítványai lábát, ezért a szertartás keretében nagycsütörtökön – az alázatos szolgálat megerősítése végett – a püspökök és papok megmossák a kiválasztott hívek lábát.