Mikor van virágvasárnap: 2023-ban.

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap.

Mikor van a Virágvasárnap 2023-ban pontosan>>

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos vasárnap legkorábban március 15., legkésőbb április 18. dátumra eshet a Gergely-naptár szerint. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

Mit is kell tudni a Virágvasárnapról?

Mint ismeretes, Jézus ezen a napon vonult be Jeruzsálembe a kereszthalála előtti vasárnapon. Az akkori ókori szokások szerint az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedték, ez alól pedig Jézus sem volt kivétel, legalábbis a négy evangélium erről számol be. Máté, Márk és Lukács elmondása szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, egyedül János volt az, aki pálmaágakról számolt be.

Jézus útvonala

Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén, valamint a Kedron patak völgyén át, majd az Aranykapun keresztül vezetett. Jézus célja a jeruzsálemi templom elérése volt. A Biblia szerint Jézus szamárháton érkezett, a nép pedig ünnepléssel fogadta.

Egyébként mind a négy evangélium beszél róla, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták az emberek, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen azt jelenti, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót remélték benne. Jézus azért érkezhetett szamárháton, mert a királyi messiásmodellt ő távolságtartással kezelte és nem akart politikai felhangokkal azonosulni. A templomba érkezés és a szamárhát pedig egy papi messiásképet mutat.

A gyerekek jelentősége

A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi tradíciója a fennmaradt írások szerint a 4. századról a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. A hagyomány, miszerint a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, feltehetőleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered. Felnőttek keresztelésére évente kétszer vízkereszt idején és húsvétkor került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó embereket a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

Mikorra esik a Virágvasárnap?

A nyugati keresztény egyházak esetében a Virágvasárnap legkorábban március 15-re, de legkésőbb április 18-ra eshet a Gergely-naptár szerint. A Virágvasárnap a katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete. A napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani. A keresztény kultúra országaiban kiemelten fontos ünnepnek számít. A bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek a Virágvasárnap megünneplési szokásai.

Mi a Virágvasárnap liturgiája?

A katolikus egyházban korábban a vasárnapi szentmiséket reggel vagy délelőtt tartották, mivel szombat éjféltől szentségi böjt volt érvényben. A virágvasárnapi körmenet evangéliuma a jeruzsálemi bevonulásról szól. A zsidók által várt földi messiáskirály képpel élesen szemben állván a szentmise Jézus Krisztus szenvedését mutatja.

A liturgikus reform nyomán ma már a nap bármely szakában lehet szentmisét tartani, az ünnep hivatalos neve magyarul „Urunk szenvedésének vasárnapja” lett (nem teljesen felel meg a latin Dominica in palmis de passione Domininek). Az olvasmányos és énekrendje szinte változatlan: Szent Pál filippiekhez írt levelét, a 21. zsoltárt és Jézus Krisztus kínszenvedését Máté, Márk vagy Lukács (régebben csak Márk) szerint tartalmazza.

A liturgia olvasmányai bemutatják a bevonuló messiáskirályt, aki az „Úr nevében jő” és akinek a több száz évvel korábban leírt 21. zsoltár szerinti szenvedéseket kellett átélnie, a szenvedéstörténetet, ahol mindez beteljesedik, Szent Pál pedig pünkösd utáni hittel foglalja össze az üdvösség történeti értelmét.

A barokk korban terjedt el, hogy délután – a nagyhétre való készületként – oratóriumokat, passiókat adtak elő, a középkortól elterjedt népi misztériumjátékok részeként. Elterjedt, hogy a szentmise evangéliumát, a passiót is – melynek olvasója csak kivételes esetben nem diakónus vagy pap – dramatizálva adták elő.

A körmenet gyakorlata változott. Eredetileg valahol a templomon kívül találkoztak, majd a barkák megáldása után vonultak a templomba, jelképezve Jézus bevonulását. Hivatalosan ma is a templomon kívül kell kezdeni a körmenetet, de ez nem mindig van így.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

Virágvasárnap neve jelképe

A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latinul: Dominica palmarum, németül: Palmsonntag, olaszul: Domenica delle Palme stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Az ünnepet például angol nyelvterületen ezért a Palm Sunday-on kívül Yew Sunday („tiszafavasárnap”) vagy egyszerűen Branch Sunday („ágvasárnap”) neveken is ismerik. Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Virágvasárnap megünneplésének története

A virágvasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek. Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta.

Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne. A szamárháton való érkezés, valamint a templom mint cél ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal; a királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi hagyománya jól dokumentáltan a 4. századtól, a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. Az a hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, valószínűleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered. Felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkor és húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

Virágvasárnapi népszokások

A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés, a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű játék, vagy a palóc kiszehajtás és a villőzés.

A menyecskének öltöztetett szalmabábot, a kiszét, lányok vitték énekszóval végig a falun, majd levetkőztették és vízbe vetették vagy elégették, így szabadultak meg a téltől és a betegségektől. A villőzés során feldíszített fűzfaágakkal járták végig a lányok a házakat, ahol a gazdasszonyok egy-egy gallyat törtek, s azzal veregették meg a lányokat, hogy mind férjhez menjenek.

A gallyak, legalábbis a hiedelem szerint, a háznál kikelt kislibák egészségére is jó hatással voltak, ha áthajtották őket alattuk. Sőt, a szentelt barkát használták orvosságul. A szegedi tájon a család mindegyik tagja hideglelés, torokfájás ellen elnyelt belőle egy-egy szemet.

A magyar népszokás kincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés, a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű játék vagy a palóc kiszehajtás.