A szorongás normális reakció a stresszre, és bizonyos helyzetekben előnyös lehet.
Figyelmeztethet bennünket a veszélyekre, és segíthet felkészülni és odafigyelni. A szorongásos zavarok eltérnek a normál idegesség vagy szorongás érzésétől, és túlzott félelmet vagy szorongást foglalnak magukban. A szorongásos zavarok a leggyakoribb mentális zavarok, és a felnőttek közel 30%-át érintik életük egy szakaszában. De a szorongásos zavarok kezelhetők, és számos hatékony kezelés áll rendelkezésre. A kezelés segít a legtöbb embernek normális produktív életvitelben.
Milyen gyakoriak a szorongásos zavarok?
Egy adott évben a különböző szorongásos zavarokkal küzdő amerikai felnőttek becsült százaléka:
- specifikus fóbia: 8-12%
- szociális szorongásos zavar: 7%
- pánikbetegség: 2% – 3%
- agorafóbia: 1-2,9% serdülőknél és felnőtteknél
- generalizált szorongásos zavar: 2%
- szeparációs szorongásos zavar: 0,9% – 1,9%
A nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szorongásos rendellenességeket, mint a férfiak.
A szorongás egy jövőbeli aggodalomra utal, és inkább az izomfeszültséghez
és az elkerülő viselkedéshez kapcsolódik.
A félelem érzelmi válasz egy közvetlen fenyegetésre, és inkább a harc vagy menekülés reakciójához kapcsolódik – akár harcban maradni, akár eltávozni, hogy elkerülje a veszélyt.
A szorongásos zavarok arra késztethetik az embereket, hogy megpróbálják elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek kiváltják vagy rontják tüneteiket. Ez hatással lehet a munkateljesítményre, az iskolai munkára és a személyes kapcsolatokra.
Általában ahhoz, hogy valakinél szorongásos rendellenességet diagnosztizáljanak, a félelemnek vagy szorongásnak:
- Legyen aránytalan a élethelyzettel, vagy az életkorral nem megfelelő
- Gátolja a normális élet működést
A szorongásos zavaroknak többféle típusa létezik, beleértve a generalizált szorongásos zavart, a pánikbetegséget, a specifikus fóbiákat, az agorafóbiát, a szociális szorongásos zavart és a szeparációs szorongásos zavart.