Minden élt számít Orban-Viktor
„Minden élet számít” – hirdeti immár hetek, talán hónapok óta a kormány, ki tudja mennyi pénzt költve erre a kampányra.
A mondatnak semmilyen informatív értéke sincs, szerintem értelme sem, ha csak a gondoskodó állam képét nem akarja vele sugallni.
Csakhogy, miközben a minden élet számít, szlogenjét lökik az arcunkba, szinte minden lépésünket kísérve, valójában sikerült teljes bizonytalanságot teremteni. Ma már végképp nem tudja senki, hogy mivel oltassa be magát, ha egyáltalán… Sikerült ugyanis elérni, hogy a többség számára egyértelművé váljon: sok mindenre képes ez a kormány, csak arra nem, hogy minden életet megmentsen. Ez ugyanis kizárólag az óriásplakáton fontos számára, egyébként pedig arra koncentrál, hogy kimentse magát a saját hibáiból, mindent Brüsszelre és a baloldalra kenjen, miközben megint nem látható módon üzletel.
Nincs e téren nemzetközi kitekintésem, de nem hinném, hogy lenne még egy ország Európában, ahol a járvány kezelése szinte teljes mértékben politikai háborúvá vált. A rezsim az első perctől – már amikortól Orbán komolyan vette a Covid19-et – a hatalma megerősítését (rendkívüli felhatalmazás), és az üzleti lehetőségeket (lélegeztetőgép-világbajnoki cím), valamint az ellenzék lejáratását látta meg a pandémiában. Értelmetlen kampányokra koncentrált, nem pedig a lakosság tisztességes és átfogó tájékoztatására. A közel egy éve tartó járványidőszak alatt az operatív törzsnek csak azt sikerült bizonyítania, hogy a kormány bábjaként működik, a legfőbb tiszti orvosból mém-bajnokot fabrikáltak, olyat, aki képes volt még a déli határkerítésnél is tájékoztatóra odaállni, hogy jelenlétével a migráns-veszélyt erősítse. A kabinet valódi és a törzs valódi tájékoztatás helyett csak blöfföl, vagy terel, sőt, kénye-kedve szerint válogat a kérdésekben; a Hírklikk például, majd’ egy év alatt egyetlen kérdésre sem kapott választ.
A „minden élet számít”, valamint a mindenkit meggyógyítunk (Orbán Viktor) mondata mögött valójában azt láthattuk, hogy Magyarország a halálozási számban a legrosszabbak között szerepel, hogy ténylegesen – a kommunikáción kívül – semmi nincs megszervezve. Illetve az sem: sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal állt elő a hatalom, végig a már fentebb említett célokat szem előtt tartva, azaz a baloldal támadását, és a gyurcsányozást. Az elkésett intézkedéseket, a nyári, kormányzati lazításokat persze nehéz az ellenzékre fogni, de sebaj – hiszi a hatalmi kommunikációs gépezet – az emberek többsége úgyis csak az ő interpretációjukkal találkozik. Például azzal, hogy most, amikor már létezik oltóanyag, ők felkészülten fogadják a társadalmat; tökéletes oltási tervvel rendelkeznek. Van sorrend, mondják, mindenki tudhatja, mikor kerül sorra. Pedig hát ezt szinte senki nem tudja, mint ahogy azt sem tudta, hogy miért is kell regisztrálni az oltáshoz.
Apropó oltás: a kínai vakcina körül egyre nagyobb a zűrzavar, és hogy ezt a hatalom szereplői eloszlassák, azt közölték a nyilvánossággal: ők bizony beoltatják magukat a „kínaival”. Ha sorra kerülnek. No, de hol van az a sor? Látta már valaki? Olyannyira nincs, hogy percenként lelepleződik a hazudozás. Még azt sem tudják, hogy hol lehetnének az oltópontok; kezdetben arról beszéltek, hogy semmiképp nem a háziorvosi rendelőkben, most viszont az a hír, hogy nagy erőkkel mérik fel – ezekben a napokban! -, hogy mely rendelők alkalmasak a jelentkezők fogadására. Ehhez képest állítják azt, hogy Brüsszelből nem jön elég vakcina, ha jönne bizony már szinte be is lenne oltva mindenki. Sőt: Brüsszel miatt kellett kiküldeni embereket Kínába, hogy ott tanulmányozhassák az oltóanyagot. Hogy pontosan hova is mentek Orbán emberei, nem tudjuk, legfeljebb azt, hogy a kínai – egyik – vakcinagyártó intézet vezetői, valamit orvosai is lemondtak. Hogy miért – arról nincs információ. Az oltóanyagról pedig a legszélesebb skálán mozogva jelennek meg hírek, többek között az is, hogy a kínaiak csak a 60 év alattiaknak ajánlják, miközben a magyar kormányfő pont az e fölötti korosztályt akarná ezzel beoltatni. Mindez pedig csak egyre növeli a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot, ami törvényszerűen alakul így; ha egy kormánynak csak a kampányolás és a harácsolás a legfontosabb működési eleme, ott, az éles helyzetben már tényleg nem tudják az emberek, hogy kinek, vagy minek higgyenek. Csak azt tudják, hogy itt minden számít – de legkevésbé az élet.
forrás Hírklikk Németh Péter