Civilek az autoriter rezsimekkel szemben
demokrácia, vagy diktatúra, bizonytalan kilátások
„Az orosz háború megmutatja, hogy hova jutnak el az autoriter rezsimek, és hogy ez bárhol megtörténhet” – mondja Olga Aivazovska, aki évek óta szerepel a 100 legbefolyásosabb nő listáján Ukrajnában. Hogyan teszik értéktelenné a demokráciát az ilyen rezsimek, mi a hasznuk nekik: választásokat monitorozó nemzetközi civil szervezetek találkoztak Budapesten.
Olga, az OPORA nevű ukrán civil szervezeti hálózat vezetője Lengyelországból online tartotta meg nyitóbeszédét a budapesti Andrássy Egyetemen, ahová nemzetközi konferenciát szervezett választások integritását monitorozó Unhack Democracy civil szervezet. „Magyarország a formalitások országa” – tette hozzá Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
Idei jelentésük A demokrácia hanyatlásától az autoriter agresszióig címet kapta. A kettő ugyanis összekapcsolódik. Az Ukrajna elleni orosz támadás nem csak azt mutatta meg, hova vezet, ha egy országban ellenőrizetlenül erősödhet az autoritarizmus.
Klientelista korrupció, a média elfoglalása és választási klientelizmus: Zgut Edit, a Political Capital munkatársa szerint Lengyel- és Magyarország esetében ez árnyaltabb rezsimleírás, mintha csak az állam foglyul ejtésével jellemeznénk őket. „Magyarországon már a magántulajdon sincs biztonságban, ami Lengyelországot még nem jellemzi. Ott még újságírók és bírák támadása is alacsony intenzitással zajlik, de az az ország is elkezdett elindulni a joguralom formális megsértésének útján” – tette hozzá.
A lényeges dolgok már megtörténtek a választás napja előtt. A választás ugyan csak egy eleme a demokratikus intézményrendszernek, de annyiban a legfontosabb, hogy rezsimváltást csak ez tud eredményezni.
A hibrid rezsimekben a választások ugyan nem igazságosak, de valamilyen esélyt adnak az uralkodó autoriter rezsimek leváltására. Valamilyen szintű versengés ezekben is lehetséges. A választáson kívül pedig csak a forradalmi rezsimváltás marad, káosszal, sokszor halottakkal, mondta Mike Smeltzer.
A 2022-es magyar választásról az EBESZ egyelőre egy időközi jelentést adott ki nem sokkal a választás előtt, őszre várhatóak végleges megállapításaik az ajánlásokkal a jogalkotók és a választások lebonyolítói számára.
„Régen sok választási csalás volt a választás napján: nyomás a szavazókra az urnánál, családi szavazás stb. Ezek is léteznek még, de elmozdultak a manipuláció és bizonyos versenyzők előnyös helyzetbe hozása irányába a választások előtti időszakban. Ez az időszak sokkal fontosabbá vált” – mondta Pierre Peytier EU, EBESZ. De a választások elcsalásának hangoztatása is veszélyes, mert erodálja a demokráciába vetett, egyébként is fogyatkozó közbizalmat.
Lehet-e újra vonzó a demokrácia?
A 2022-es magyar választáson induló pártok minden addigi kétharmados vereségüknél jobban összezuhantak a választás után. Csak egy közvéleménykutató számait, az Idea Intézetét idézve: március elejéhez képest májusra az összes megkérdezett között megfeleződött a Jobbik, 40 százalékkal csökkent az MSZP és a P, és egyharmaddal a DK támogatottsága. Ez felértékeli a civilek szerepét a demokrácia tovább erodálásával való szembeszállásban is.
A civil választási megfigyelésnek hatalmas potenciálja van, amit még nem használ ki az EU, hangzott el. 15 tagállam nyitott erre, 9-en meg is említik őket a választási törvényben. Magyarországon továbbra sem vehetnek részt civilek vagy civil szervezetek a választási megfigyelésben. Az általuk kiképzett több mint 20 ezer szavazatszámláló pártok által delegálva tudta csak elvégezni a munkáját.
A civil választási megfigyelés legfőbb haszna, Magyarországon is sokan megállapították április 3. után, a civilek aktiválása, edukálása, részvételük erősítése volt a demokratikus folyamatban. „Az, aki csak egy napot is számolt szavazatokat, élete hátralévő részében máshogy fog tekinteni a demokratikus rendszerre, és mindig közöttünk lesz, akik védeni akarjuk a joguralmat és a demokráciát” – mondta a konferencia egy lengyel résztvevője.
Magyarországon a civil szervezetek évtizedek óta tépelődnek azon, hogyan viszonyuljanak a politikai akaratképzés klasszikus szereplőihez, a pártokhoz. Ezt a közönség általában abból látja, hogy minden tüntetés előtt előkerül, hogy felálljanak-e pártok színpadaira, illetve megkérjék-e a saját tüntetéseikre érkezőket, hogy azok hagyják otthon párt-szimbólumaikat.
„Mit ért azon, hogy a civileknek és szervezeteiknek sokkal politikusabbaknak kellene lenniük?
A választási megfigyelés során természetesen objektíveknek és a versengő pártoktól függetlennek kell lennünk. Ugyanakkor nekünk komoly gondjaink vannak a hibrid rezsimekben a demokráciával, az állam foglyul ejtésével, és ezek ellen nyíltan fel kell lépnünk. Vagyis kell hogy legyen egy víziónk arról, hogy milyen legyen az állam.
Olga Aivazovska a civileket szervezetek, think-tankek alapítására buzdította befolyásuk növelése érdekében, és arra, hogy ne csak kritizáljanak, hanem megoldásokat is kínáljanak a társadalomnak. Amit megnehezít, hogy a demokrácia megvédésének szükségessége nincs a köztudatban, vagy a közvélemény nagyobbik része azt nem tartja fontosnak.
Nehéz dolga van a civileknek és szakértőknek, mert minél inkább rámutatnak az intézmények megsértésére, annál inkább aláássák a közbizalmat a választásban és demokráciában. És pont ezt akarják azok a politikusok., akik pl. demobilizálni akarnak, vagy az erős embert kínálják a vitatkozós demokratikus pepecselés helyett.
Kérdés, hogy őket meggyőzi-e arról, hogy a demokrácia a legmenőbb rendszer a világon az, ha a civilek bemutatják a víziójukat erről. „Mert egy dolog megvédeni a független intézményeket és elszámoltatni a politikusokat, de az embereknek szavazniuk is kell valamire” – mondja Krzysztof Izdebski. „Mi, civil szakértők nagyon negatívak vagyunk, szerintünk minden rossz. Ami a legtöbb esetben persze igaz, de az emberek nem szeretik a negatív dolgokat. Beszéljünk többet a reményről.”
Beteggé tehető-e egy társadalom?
Az orosz agresszió Oroszországon belüli elfogadottsága, vagy a Fidesz-tábor jelentős részének Putyin-pártisága és Ukrajna-ellenessége is mutatja, hogy az autoriter és hibrid rezsimek az állami majdnem korlátlan erőforrásait felhasználva nagy hatásfokkal tudják formálni a közgondolkodást. Elfogadottá teszik a jogsértést, megutáltatják a demokratikus eljárásokat – még más országokban is, ahogy a nyugati országok választásaiba beavatkozó orosz dezinformációs kampányok mutatják.
Olga Aivazovska – a kilencmilliós Belaruszban több a politikai fogoly, mint a 140 milliós Oroszországban. Ugyanakkor a belarusz társadalom egésze elutasítja Lukasenka elnököt, aki csak azért tud hatalmon maradni, mert része lett Oroszország háborújának. Az orosz társadalom viszont sok éven át hatalmas propaganda-nyomás alatt élt, „ők tényleg azt hiszik, hogy jó munkát végeznek, amikor ukránokat ölnek az orosz katonák” – mondta.
„Ez a társadalom még Putyin bukása után évekig nem lesz kész egy szabad és igazságos választásra jó jelöltek között. Ez egy beteg társadalom. És a demokratikus folyamat, maga a demokrácia a részvételről szól, nem a kizárásról. És az orosz polgárok egyáltalán nem reagálnak a háborúra Ukrajnában.
Ez nekem azt mutatja, hogy nem készek elfogadni egy demokratikus vezetőt Oroszországnak. Először kell egy lépcső a háború elvesztésével és Putyin és köre perbe vonásával. Ki kell derüljön, hogy az elnyomás, mások megtámadása rossz dolog. Ezután lehet majd csak lapozni. Ahogy a II. világháború után történt a németekkel. Ezután lehetséges csak demokráciát építeni Oroszországban. Mert nem csak a demokratikus eljárások szükségesek, a társadalom igenlése nélkül nincs lehetőség a demokratikus részvételre.”
Nino Dolidze grúz aktivista és egy nemzetközi civil szervezet vezetője Magyarországon is ismerős jelenségről beszélt. „Az ilyen rezsimek nem létező problémákat generálnak azért, hogy megosszák a társadalmat. Grúziában például az Oroszország-pártiak azt kérdezik tőlünk: miért akartok háborút?”
A hamis információk terjedése egyre komolyabb veszélyt jelent a demokráciára. Ennek nyomán az emberek már semmilyen információban nem hisznek, csak a zavaros összeesküvéselméleteknek. Felmérések szerint Amerikában a társadalom 10-15 százaléka hisz a QAnon széles skálájú konspirációs teóriáiban, állította a kérdés amerikai szakértője, Lisa Reppell. A tényellenőrzés ez ellen kevés. „Valami fundamentálisan romlott el az emberekben a bizalom polarizációja nyomán.”
„Mi a kapcsolat a demokráciába vetett hit gyengülése és az elitben, a mindenféle, például szakértői elitben való bizalom elvesztése között?
Sok ember számára a demokrácia csak egy elvont ideológia: nem érezzük a mindennapjainkban. Ha megkérdezünk egy embert arról, hogy mi a demokrácia, száz különböző választ kapunk. Ez egyrészt a demokrácia szépsége: mindenkinek más-más véleménye lehet. Másrészt az emberek elvesztették a bizalmukat, mert nem akarnak részesei lenni a törzsek küzdelmének, amivé tették mostanra a demokráciát a politikusok. Már nem szavazók vannak, hanem hívők és törzsek, és egy rendes ember nem akar közvetítő lenni közöttük.
Még problematikusabb a kormány bizalomhiánya a polgárai felé. A bizalom egy kölcsönös érték. Nem várhatod az emberektől, hogy bízzanak a kormányban, ha a kormány nem bízik az emberekben. Az üzenetem az ellenzéki vezetőknek mindig ez: nem vagytok jobbak, mint a polgárok, nektek is mindig nyitottnak kell lennetek, és lehetőséget adnotok a megszólalásra arról, hogy mi a demokrácia az emberek számára. Jó példa erre a persze nagyon politizált, de az Európa jövőjéről szóló konferencia folyamat, az EU kísérlete arra, hogy az európai polgárok beszéljenek a saját Európa-víziójukról és a szervezet figyeljen a polgárokra.”
Ismert, hogy a Fidesz ezt a polgárokat megkérdező uniós folyamatot „elcsalásnak” minősíti, és olyan határozati javaslatot ad be a parlamentnek, amely pont ellenkező irányú változtatásokat követel az uniós intézményrendszerben, mint amit a megkérdezett európai polgárok többsége javasolt.
Mi ebben a nagy tech-platformok felelőssége? A nagy tech-cégek üzleti modellje (vagyis, hogy a fogyasztó maga a termék) összeegyeztethető-e a demokráciával?
Hárommilliárd ember napi médiafogyasztása, a számára megmutatott világ fölött 57 százalékban egy ember uralja a Facebook tulajdonosi testületét. „Ez a tulajdonosi modell az autoriter rezsimeké, ők működnek így” – mondta a londoni Kyle Taylor, a Fair Vote UK alapítója és vezetője. „Túl nagy hatalom ez, érvényesíteni kell a társadalom érdekeit. Nem biztos, hogy a tartalomszabályozásról kellene beszélni, inkább a tulajdonosi és az üzleti modell megváltoztatásáról. Mert óriási hatalom azt kontrollálni, amit hárommilliárd ember lát, és kivinni őket egy közösen osztott realitásból, ami pedig alapvető feltétele egy közösség működésének. Ezért ez egy nagyon gyorsan megoldandó globális probléma.”
A demokratikus tudat meggyengülését nem Mark Zuckerberg okozza, sokkal inkább a társadalmat éles törésvonalakkal szétválasztó (mi vagyunk a nemzet) autoriter vezetők. Az ő megzabolázásuknak pedig egyetlen eszköze a választás. Amin persze politikusok indulnak, így maga a demokrácia is hozzájuk kötődik, miközben mind többen ábrándulnak ki belőlük. Ehelyett talán a választást nem valamilyen unalmas eljárásként vagy a politikusok csetepatéjaként kellene láttatni, hanem emberi jogként, a saját autonómiám, szuverenitásom megéléseként, ahogy egy résztvevő javasolta. Kérdés, hogy ez mennyivel tenné szexibbé.
A legfrissebb uniós Eurobarométer-felmérés szerint nagy a különbség az uniós átlag és a magyar álláspont között abban a kérdésben, hogy a közös európai értékek, például a szabadság és a demokrácia aktív védelme elsőbbséget élvez-e még akkor is, ha ennek hatása van az árakra és a megélhetési költségekre. Az uniós lakosság 59, a magyar embereknek viszont csak 32 százaléka látja így. 67 százalékuk szerint az árak és a megélhetési költségek szinten tartása előrébb való.