veszélyesebb és

nehezebb megoldás

Szerinte a fiatalkori depresszióra, szorongásra és a különböző függőségekre sokkal jobban kellene figyelni.

Hodász András atya írta le a véleményét arról, hogy a gyermekvédelmi népszavazás hetek óta a közbeszéd részét képzi. Szerinte viszont nincs szükség erre a népszavazásra, nem is a meleglobbitól kell a legjobban félteni a gyerekeket.

„Hetek óta hangos a magyar közbeszéd az új népszavazási kezdeményezéstől, amely a gyermekeinket hivatott megvédeni a nyugatról begyűrűző, dekadens, erőszakos meleglobbitól. Úgy tűnhet, ez minden idők legnagyobb veszélye. Van valami, ami sokkal nagyobb baj, rengeteg gyereket érint, és nem nyugatról jön, hanem itt van már évek óta, csak nem vesszük észre” – áll a katolikus pap írásában.

Sokat foglalkozik fiatalokkal és beszélget hitoktatókkal, úgy látja, hogy  a kiégés, az elmagányosodás, a szorongás, az alacsony önbecsülés és a depresszió mind jelen vannak a gyerekeknél.

Hosszan ír ennek az okairól, az egyik legfontosabb konklúzióként említi, hogy „feláldozzuk a boldogságunkat a teljesítménykényszer oltárán, és ebbe neveljük bele a fiataljainkat is: elhitetjük velük, hogy csak akkor szerethetőek, ha ötösöket hoznak haza, ha sikeresen szerepelnek az iskolai versenyeken, és ha menő egyetemre jutnak be”.

„Nem kell nemzeti konzultáció, nem kell népszavazás. Egy dologra van szükség: mondjuk el nekik, hogy akkor is szeretjük őket, ha nem ötössel térnek haza!”

Hogy a teljesítmény fontos, de nem minden. Nem azon múlik a boldogság. Mondjuk el nekik, hogy értékesek, függetlenül a fizetésük összegétől és a diplomáik számától! Hogy csinálhatják azt, amit szeretnek, akkor is, ha nem kapnak érte milliós juttatást. És ne mondogassuk nekik, hogy tökéletesek! Mondogassuk azt, hogy szerethetőek!

Tanítsuk meg őket, hogy az élet velejárói a bukások, a sikertelenségek

– ezekkel együtt kell elfogadnunk magunkat, és ők nem ezek ellenére, hanem ezekkel együtt méltók a szeretetre! És hogy lehetnek olimpiai bajnokok, de tényleg csak akkor, ha ők akarják, és szívesen dolgoznak érte. Mert máskülönben megfosztjuk őket a legfontosabbtól: az önfeledt, boldog gyerekkortól. És ez sokkal rosszabb, mint egy nemátalakító műtét” – zárja gondolatait Hodász atya.