Most nézd meg az árat később ne siránkozz
Hiába kapsz több bért, nyugdíjat, mire a boltba, a piacra érsz magasabb az ár. Nyugdíjas vagy? Ígérjen bármit Orbán Viktor, nem ő, hanem te jársz a boltba kenyérért. Te mész a gyógyszertárba, nem ő, és te mondod a gyógyszertárosnak: ezt most nem tudom elvinni, kedves.
Te nézed meg a tárcádat és nem ő a hónap harmadik hetében, hogy ki tudod-e húzni az utolsó napokat. Nagy a családod? Te, és nem Orbán Viktor töröd a fejed azon, hogy mit adsz a gyerekeknek enni naponta, s mit a hó végén. Fűtesz vagy enni adsz? Ha te közmunkás vagy, az unokád nem ott jár iskolába, ahol az övé, hanem a szomszéd faluba, ahová öt kilométert megy hajnalban a jeges szélben, olcsó kínai dzsekiben és sportcipőben.
Te mondasz le és nem ő az új vagy használt autóról, amelynek csillagászati az ára.
Te, és nem ő gondolod meg, hogy hányszor mész ezután vendéglőbe, fodrászhoz, kozmetikushoz, nyaralni, telelni.
Te, és nem ő nézed, hogy mi lett a megtakarításodból.
Te kérded magadtól a benzinkút tulajdonosaként, és nem ő, hogy –
Minél több pénzt önt megválasztásáért, –
Orbán a gazdaságba, annál magasabb lesz a megélhetés költsége.
Fiatal vagy és most élik fel a jövődet.
Megfosztanak az élhető környezetedtől. A minőségi oktatástól. Diktálni akarják hogyan élj, viselkedj, gondolkodj, beszélj. Mindenről, egész életedről, mások, feletted és helyetted döntenek.
Saját országodban csinálnak belőled idegent. Most kell hiteles inflációellenes program.
Most kellenek hiteles és felelős, kormányképes ellenzékiek.
Most kell értelmesen felrajzolni egy új, másféle rendszer körvonalait.
Most van szükség gyakorlatias és együttérző magatartásra.
Most… Nézz föl a Vörösmarty téren a szoborra és mond ki:„Neve: szolgálj és ne láss bért.
/ Neve szégyen, neve átok:
/ Ezzé lett magyar hazátok.”