éhezés, minimálbér, szegénység, munkanélküliség
Vagy lehetne jobb az élet? Netán szeretetteljes?
Sokszor fölmerül a kérdés /amikor elkeseredettek, kétségbeesettek vagyunk/ Isten miért nem szünteti meg az emberi gyarlóságokat, ha már valóban mindenek fölötti végtelen hatalommal bír. Miért nem szünteti meg a szenvedést.
Ráadásul Isten teremtményei, gyermekei vagyunk, pláne “érthetetlenné” teszi a helyzetet és „jogosnak” a kérdést.
De konkrét kifejezések is elhangzanak, jelen esetben a szenvedést, miért nem szünteti meg, hiszen bármi kellemetlenség ér bennünket, összegezve a sokféle érzésféleségeket, úgy is kifejezhetjük, hogy szenvedünk. Ha feltesszük a kérdést, ki okozza a mi szenvedésünk, beláthatjuk csupán két lehetőség van:
Egyrészt saját magam okozom saját magamnak, másrészt másik embertársunk okozza nekem.
Vagyis a szenvedés nem egy földön kívüli misztikus dolog. Egészen egyszerűen tehát részben mi okozzuk emberek embertársainknak, másrészt a
szenvedésünk mi okozzuk emberek, önmagunknak.
Vagyis, ha észre veszed, Neked kizárólag csakis egy másik embertársad ártott, méghozzá szinte mindig azok, akik a legközelebb álltak hozzád. Azt gondolnád, akkor ezeket a rossz embereket el kellene tüntetni, megnevelni…stb. állnál elő ötletekkel.
Pedig, ha nagyon megvizsgálnád, hogy a szenvedéseid milyen mennyiségben és mértékben okozzák mások, akkor arra kellene rá jönnöd, hogy a szenvedéseid jelentős részben, Te okozod saját magadnak.
Ezt sokan nem hiszik el, pedig van olyan nézet is, akik azt mondják kizárólag Te vagy minden szenvedésed forrása magadnak. Eddig Én nem megyek el, mint fentebb írtam, lehet más rajtam kívül álló okozó is. (bár a bölcsek szerint mindet kizárólag Te okozod magadnak)
Elsőként mégis úgy gondolkodunk, azért ezeket a gonosz, rossz embereket kellene valahogy „rendbe tenni.” A helyzet az, hogy lenne egy ismerősöd viszont, aki Téged tart valamiért olyannak, akivel nem szívesen van együtt. Vagyis valaki másnak Te vagy a rossz. Elhiszem, most Te azt mondod, az kizárt dolog Én jó ember vagyok, igyekszem másnak jót tenni. Hidd el Én is így látom magam, de tudom, ha nem is sokan, de vannak egészen biztosan, akik engem nem szívesen látnak. Szemükben Én vagyok a rossz, akivel valamiért nem lehet kijönni, vagy valamiért nem szívesen vannak velem.
MEGOLDÁS MINDEN EMBER ELTÜNTETÉSE
Isten végtelen szeretet
A helyzet szomorú, de ezzel eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag minden embert el kellene tüntetni Istennek, ha a gonoszságot meg akarná szüntetni a földön.
Isten végtelenül megbocsátó, mivel végtelen a szeretete, mivel maga Isten a SZERETET.
Jézus, mint tudjuk a szeretet igéjét hirdette, mint legmagasabb érték lévén. Mi is erre áhítozunk, bár mégis sokszor ellentétesek a tetteink. 2000 év után sem tudjuk tiszta szívvel szeretni tágabb értelembe mindenki más embertársainkat sem, (amire azt mondanám ez hagyján), de sajnos legközelebbi
Jézus veled van, Jézus szeret Téged, Jézus föláldozta magát,
ismerőseinket, családtagjainkat, barátainkat sem szeretni. Amit látok, ezeket igazolja, sok példával lehetne bizonyítani.
A másik megoldás az lenne, ha Isten valahogy megszabná a határokat, hogy csak jót tehessünk. De Isten kezünkbe adta a végtelen szabadságot és ez által a választási, döntési lehetőséget is, hogy milyen úton haladjunk. Ha a szabadságunk elvenné senkik lennénk. Ketrecbe zárt fél emberek.
Nem csoda, hogy a legrosszabb büntetés a szabadságodtól való megfosztásod. Gondolj bele, senki nem bánt, de be lennél zárva egy 3×3 méteres kis helységbe. Inkább verjenek rám háromszor huszonötöt, de szabad legyek. Sokszor kell két rossz közül a kevésbé rosszat választanunk az életben
Szülői rövid példa a nevelés és a szenvedés összefüggésére.
Ha a gyermekednek jót akarsz, rá kell bírnod, ha Ő nem akarja is, hogy tanuljon, esetleg így, vagy úgy kell viselkednie, beszélnie…stb.
/Bocsi, de ez a szocializáció követelménye./ Láttam olyan szabad szájú gyereket, előre sajnáltam, hogy mennyi baja lesz, ha felnő.
betegség, boldogtalanok vagyunk, élet szenvedés, Isten, jobb élet, magányosság, szebb élet, vágyakozás, szegénység,
Az anyja túl lágyan nevelte gyermekét, csupa jó lelkűségből, jó szándékkal.
Ez sajnos később nagyon visszaüt.
Ebből következik, mielőtt az élet színpadán az emberek sokkal kíméletlenebbül nevelnék meg a gyermeked, Te végtelen szeretettel, de jobb, ha már most a szükséges következetes szigorral neveled, bár jól tudom, sem a gyereknek nem tetszik, sem neked.
Megtapasztaltam ezt az érzést, de vagy most szenvedtek együtt, kisebb mértékben, és kevesebbet, vagy később mind a ketten szenvedtek erősebben, és folyamatosan. Megváltozni sokkal nehezebb, mint belenőni abba a szocializált követelménybe, amit a mindenkori társadalom ránk kényszerít. Ezzel nem kell feladnia a személyiségét, de meg kell tanulnia kellő kompromisszum képességgel, megértéssel, figyelmességgel, szeretettel kell rendelkeznie embertársai iránt.
Az ütközések az alábbiakból következnek:
Mindegyikünkben van egy kis önzőség, igazság érzet, önérvényesítési törekvése, célja, siker iránti vágya, pozíció elérési szándéka,….stb. és ha ezeket valaki keresztezi, gátolja, mindegyikünk sokszor, valami gyarló módon próbálja védelmezni.
Visszatérve, sokszor minden embert elkívánnánk valahová.
Képzeld el most Te egyedül lennél a földön. Lehet egy pillanatig örülnél talán, vagy megijednél, de az biztos, hogy mindenképpen rövid időn belül, úgy KERESNÉL BÁRKIT, CSAK EMBER LEGYEN, különben megbolondulnál.
Ezért is mondjuk, az ember társas lény, értve nem csak házastársas!
Nem utolsó sorban nem az a legnehezebb, hogy mások jobbak legyenek, vagy tegyünk a rosszak ellen, hanem mi magunk sem tudunk soha a földi életben úgy élni, hogy ne másnak, de legalább magunknak ne ártsunk.
Gyakorlatilag romboljuk saját magunkat: Össze-vissza alszunk, nem kellő mennyiséget és helytelenül és szintén össze-vissza étkezünk, hamar türelmetlenek, idegesek leszünk, irigykedünk, mellébeszélünk, vagy hazudunk…..nincs vége-hossza gyarlóságainknak.
Istenem segíts nekünk, hogy minél, előbb békésen, örömmel, szeretettel tudjunk egymás mellett élni, mert láthatjuk, egymás nélkül meg lehetetlen.