A nők alkotta közösséget Maria Senhorinha alapította még a 19. század végén, miután 1891-ben elhagyta férjét, akihez kényszerrel adták hozzá. A katolikus egyház által házasságtöréssel vádolt nőt kiközösítették és száműzték szülőfalijából. Maria ekkor döntött úgy, hogy a világtól elszigetelten fog élni, végül Noiva do Cordeiróban talált menedékre.

Az idő múlásával Mariához számos sorstársa csatlakozott, elsősorban olyan asszonyok és lányok, akik a közösség szemében páriának számítottak és valamilyen oknál fogva elhagyták férjeiket, így korábbi életükkel felhagyva menni kényszerültek.

Teljes nőuralom

Az aprócska várost jelenleg körülbelül 650 nő lakja, többségük 20 és 35 év közötti. A település lakói egy ideig teljes mértékben elszeparálták magukat a külvilágtól, és hallani sem akartak a férfiakról, egészen addig, míg egyiküket egy evangélikus lelkész feleségül nem vette.

A férfi azonban többet ártott, mint használt a közösségnek:

• templomot hozott létre a településen,
• szigorú szabályokat vezetett be,
• a közösség tagjai nem ihattak alkoholt,
• zenét sem hallgathattak,
• hajukat sem igazíthatták meg fodrásszal.

A lelkész halála után a helyi nők végül eldöntötték, hogy soha többé hódolnak be egyetlen férfi akaratának sem és nem adják ki a kezükből a közösség irányítását, melyhez a mai napig tartják magukat.

Mára már nem teljesen férfimentes zóna

Manapság a városkában mindent a nők irányítanak és oldanak meg saját maguknak, a városvezetéstől a mezőgazdasági és kemény fikai munkákig. A helyiek szerint így sokkal szervezettebb, tisztább és harmonikusabb az élet a településen.

Azonban míg korábban a városkába férfiak egyáltalán nem tehették be a lábukat, napjainkban a lakók közül sokan házasok. Férjeik azonban nem élnek Noiva do Cordeiróban, hétköznaponként kötelesek a településen kívül maradni és a szomszédos a nagyvárosokban dolgozni, csak hétvégente látogathatnak haza.

Ha férfi vagy, a nők szabályai szerint kell élned

A településen ma már az sem tilos, hogy egy férfi állandóan jelen legyen a közösség életében, azt azonban leszögezik, hogy ehhez el kell fogadnia a helyi nők játékszabályait.

„Mind vágyunk a szerelemre és arra, hogy családot alapíthassunk.

De ugyanakkor szeretünk itt élni, nem akarjuk elhagyni a várost azért, hogy megismerkedhessünk egy férfival. Az lenne az ideális, ha sikerülne olyan férfiakat találnunk, akik hajlandók lemondani a jelenlegi életükről, és csatlakoznának hozzánk. De úgy, hogy közben tiszteletben tartják az életmódunkat” – mondta az egyik helyi lakos, Nelma, aki szerint tévhit az, hogy a település mágnesként vonzza az agglegényeket.

Pedig a brazil kisvárosban élő fiatal nők lenyűgözően szépek és fiatalok, így első blikkre a férfiak számára egy valóra vált álomnak tűnhet Cordeiro. A helyi nők azt mondják, hogy noha lenne igény arra, hogy több férfi legyen a közösségükben, nagyon nehéz olyat találni, aki hajlandó átadni a vezető szerepet és a nők alá rendelni magát.

„Itt minden férfi, akivel találkozunk vagy nős, vagy a rokonunk. Majdnem mind unokatestvérek vagyunk bizonyos fokon. Nagyon régen nem csókoltam már meg egy férfit sem és ez nyilván hiányzik” – mondta a 25 esztendős Nelma, aki egészen kisgyermekkora óta a városkában él, és neki személy szerint már nagyon nehéz férfi nélkül az élete.

A városvezetésnél éppen ezért már többször is felmerült a kérdés, hogy enyhítenek a szabályaikon, de eddig mindig leszavazták a dolgot, ugyanis a hagyomány erős, a település harmóniájába pedig egyetlen egy férfi sem rondíthat bele, mint ahogyan az a történelmükben egyszer már megtörtént.