Beragasztott szájjal, sírva, dühösen
Miután szerda délután a Belügyminisztérium közleményben jelentette be: nyolc tanárt kirúgtak polgári engedetlenség miatt. Bár azt május óta lehetett tudni, hogy a közoktatás Pintér Sándor alá rendelése újfajta bánásmódot jelez, még ezzel együtt is letaglózó volt sokak számára az a nyíltság, hogy most már nem is a tankerület, hanem egyenesen a belügy jelenti be kirúgtak tanárokat.
Azóta országszerte több száz tanár jelentette be, hogy beszünteti a munkát, ülősztrájkok zajlanak több helyen, és vannak iskolák, ahol már két napja rendkívüli szünet van, mert a kirúgottak és a tiltakozók száma együttesen már akkora, ami nem is teszi lehetővé a működést. Rendkívüli napok ezek a magyar közoktatásban.
Ma reggel ennek megfelelően több száz diák tüntetett beragasztott szájjal, az iskola bejáratát szimbolikusan lezárva a belvárosi Eötvös József Gimnázium előtt.
Innen Kapin Lilla pályakezdő matematika-biológia szakos tanárt rúgták ki a napokban. 1956-ben is kirúgtak egy fiatal tanárt az iskolából, őt Antall Józsefnek hívták.
Délben pedig a Karinthy Frigyes Gimnázium tanárai és diákjai indultak el több százan az illetékes tankerület felé, hogy személyesen is bemutassák a terület vezetőjének, hogy kirúgtak tanárokat.
A vezető nem volt bent, a tankerületi iroda zárva volt, a szervezők így is egyesével vették végig, mi mindent veszít el az iskola a hat tanár elbocsátásával. Ők pedig:
- Pfeiffer Norbert, 150 diák német es biológia tanára,
- Ősi Judit franciatanár, több mint nyolcvan diák tanára,
- Velényi Dóra német és spanyoltanár, 80 diák tanára,
- Horvath Brigitta magyartanár, 120 diák tanára, 11.b osztályfőnöke
- Rábai János magyar szakos, 200 diák tanára
- Nemes Mária angol és földrajz, 130 diák tanára, kilencedik osztály osztályfőnöke
A beszédek arról szóltak, hogy ezek az emberek mind az iskolaközösség megbecsült tagjai voltak, Rábai Jánost az év pedagógusának is megválasztották. Diákok emlegették fel a közös élményeket a spanyolóráktól a közösségszervezésig, kollégáik pedig arról beszéltek, tudják, hogy rájuk is sor kerülhet.
Olyan kockázatot vállalnak most a rendszerrel ellenkező tanárok, amit például már a ’89-ben tiltakozó fideszeseknek sem kellett, ahogy azt Magyari Péter publicisztikájában megállapította. Egy megélhetési válság közepén kockáztatja most állása elvesztését az, aki érdemben tiltakozik, nemcsak a kiüresített sztrájkjog adta kereteken belül. A diákok megbecsülését ezért láthatóan meg is kapják – de hogy mi lesz velük ezután, az egyáltalán nem látszik. Ennek a helyzetnek szól a karinthys rendezvényt lezáró beszéd egy 11.-es diáktól, Németh Enikőtől, aki sírva kért meg mindenkit, aki hallja:
harcoljon a tanárokért, mert ők maguk nincsenek ehhez elegen.
Péntek délután pedig a Vörösmarty Gimnázium diákjai vonultak végig a belvároson.
Ők Törökné Pethő Erzsébet angoltanárt, vagy ahogy ők hívják, Töpét veszítették el. A VMG-hez Töpe is kell!, skandálták a diákok az elmúlt napokban. Ilyet talán nem is remél egy pedagógus, hogy valaha megtörténik vele. De a legtöbben valószínűleg arra sem számítottak, amikor ezt a pályát választották, hogy a hatalom ezt fogja tenni velük.
