Adventi koszorú

Az adventi koszorú egy olyan, fenyőágakból font, kör alakú asztali dísz, amin négy gyertya áll. A koszorú az adventi várakozás jelképe. A kör forma Isten örökkévaló szeretetét, az adventi gyertyák pedig az adventi időszak négy hetét szimbolizálják.

Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy (ritkán több) gyertyával díszített koszorú. Az adventi várakozás szimbóluma: gyertyái az adventi időszak négy hetét jelképezik. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században fokozatosan elterjedt néhány más keresztény irányzatban is. Az adventi koszorú az otthont és a templomot összekötő kapocs: paraliturgikus, vagyis se nem egyházi, se nem profán. Paraliturgia a szorosan vett liturgián kívüli ájtatosság, népi, vagy családi áhítatgyakorlat (pl. litánia, rózsafüzér, keresztút). (= a liturgia melletti; görög.)

Adventi örökzöld koszorú

Az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A kereszténység elterjedésével ezek vallásos jelentőséget kaptak, főként bencés és ciszterci szerzetesek által.

Gyertyákkal díszített koszorút legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) misszióalapító evangélikus lelkész készített 1839-ben, az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban.

Wichern már 1838-ban gyertyagyújtással jelölte az adventi időszak napjait: minden nap egy új gyertyát gyújtott meg egy tartóban, míg végül karácsony napján az összes gyertya égett.

Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikus, főleg ifjúsági körökben ismerték és használták; a katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg. Időközben kialakítása is egyszerűsödött: csak a vasárnapokat jelölték gyertyák (vagyis számuk négyre csökkent), így a koszorú a háztartások részévé válhatott. Széles körű elterjedése az 1930-as évekre tehető; ehhez a virágkötők is nagymértékben hozzájárultak.

Advent jelentése

A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét. A koszorút almák és vörös szalagok is díszíthetik; az előbbiek a bűnbeesést és a megváltás ígéretét, az utóbbiak a keresztény imádatot jelentik.

A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez:
1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet.

A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
2. Zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm)
4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)

A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg.

Elfogadott az olyan koszorú is, melyen a négy gyertya lila és egy fehér, ami a tisztaságot jelképezi. A protestánsok általában piros gyertyákat használnak. Egyes koszorúkon megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg.

A 20. században egyes görögkatolikus és ortodox családok is bevezették a szokást. Mivel náluk a karácsonyt 40 napos böjti időszak előzi meg, az adventi koszorún hat gyertya van, az időszak hat hetét jelképezve.

A katolikusoknál a pap szenteltvízzel áldja meg az adventi koszorút annak elkészítése (vagy megvásárlása) után. Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtják meg – az első héten csak egy gyertya ég, majd minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyagyújtást ima kíséri. Karácsony után a koszorút elégetik.

Bár egyesek úgy tartják, hogy a gyertyákat az óramutató járásával ellentétes (vagy éppen megegyező, esetleg átlós) irányban kell meggyújtani, a hagyomány nem tartalmaz ilyen kitételt: az azonos színű gyertyák közül bármelyik jelképezheti bármelyik hetet (a rózsaszín nyilván a harmadik vasárnapnak van fenntartva). A gyertyák elhelyezését illetően sincs külön követelmény, akár egymás mellé, vagy párba is lehet őket állítani.

Advent ünnepe 2022-ben kiegészítő>>

Advent kezdete egy ünnepi kőrnek, miről szól a:
Karácsonyi ünnepkör – ádventtől vízkeresztig itt>>

Advent ünnepe felkészülés a karácsonyi ünnepekre>>

 

A koszorú gyertyáit vasárnaponként gyújtják meg: az első adventi vasárnapon az elsőt, a másodikon az elsőt és a másodikat együtt és így tovább az utolsó vasárnapig, amikor mind a négy gyertya ég. A hétről hétre egyre nagyobb fényt adó koszorú Jézus eljövetelének közeledtét jelképezi. Az utolsó vasárnap a négy gyertya együttes lángja a Jézus születésekor szétáradó világosságot, azaz a tőle kapott hitet, reményt, örömöt és szeretetet testesíti meg (ezeket a tulajdonságokat jelképezik az adventi gyertyák).

Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern német evangélikus lelkész készítette 1839‑ben Hamburgban. Az általa alapított, gyerekeket, mentális betegeket és időseket ellátó szociális otthonban a gyerekek mindennap azt kérdezgették tőle, itt van‑e már a karácsony. Wichern ezért egy 2 méter átmérőjű szekérkereket bevont fenyőgallyakkal, és 24 gyertyát állított körbe rajta: 20 kisebb pirosat és 4 nagyobb fehéret. A csillárként felakasztott koszorún minden hétköznap egy kisebb pirosat és minden vasárnap egy nagy fehéret gyújtottak meg az otthonban tartott istentiszteleteken (1839‑ben karácsony napja szerdára esett, ezért az adventi időszak 24 napos volt).

Ebből az ötletből kiindulva alakult ki az a szokás, hogy a koszorú alapját fenyőágakból készítik, és csak négy gyertyát állítanak rá, amiket a négy adventi vasárnapon gyújtanak meg. Ez a kisebb, könnyebben kivitelezhető koszorú gyorsan elterjedt más keresztény irányzatokban és a családi háztartásokban egyaránt, szerte a világon. Magyarországon a második világháború után kezdett a családok szokásává válni, és az 1990‑es években élte fénykorát.