ADVENTI VÁRAKOZÁS AZ ÓSZÖVETSÉGBEN – ádvent ‘eljövetel’ szóból ered, az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak.
Év végi karácsonyi ünnepkör
Az esztendő utolsó negyede a Föld északi részének legsötétebb időszaka. Ide esik a téli napforduló ideje, december 21-e. A fénynek ebben az időszakban kitüntetett szerepe volt és van minden kultúrában, például az ókori római Mithrász ünnepben, a zsidó hanuka ünnepben, a keresztények karácsonyi ünnepében. Az ünnepkör jeles napjait végigtekintve láthatjuk, hogy fontos szerepet kap ezekben a szokásokban a jövő esztendő megtartását szolgáló rítusok sora is.
| András nap November 30, Szent Miklós nap December 6, Luca nap December 13, Karácsony Vigíliája 24, Aprószentek December 28, Vízkereszt Január 6. |
A nagyon sok adventi koszorú értékesítése igazi többlet a virágosoknak, mint ahogy sok más ünnep is.
Ám advent ünnepe bűnbánati időszak, Jézus eljövetelére várunk, a koszorúnak is ezt kellene kifejeznie.
Az adventi koszorú, nem egyszerű dekoráció, hanem az imádsághoz kegytárgy.
Adventi már a modernszerű liturgikus kifejeződés (1839 Németországból ered), nem annyira kötött a kialakítása. Egy örökzöld ágakkal borított nagy fakerék volt, annyi gyertyával, ahány napja abban az évben adventnek volt. Ezt felváltotta az adventi koszorú, ami folyamatosan elterjedt a kereszténység körében. A vasárnapokat négy gyertya jelezte a koszorún. A koszorú ma is örökzöldből készül. Télen a fák lehullatják lombjukat, olyanok, mintha halottak lennének. Jézus feltámadása után felment a mennybe, nincs jelen köztünk fizikailag. Mégis várjuk második eljövetelét, ezt a reményt fejezi ki az örökzöld. Megjelennek rajta advent liturgikus színei: három vasárnap lila, egy rózsaszín. A színek vagy a gyertyák színében jelennek meg, vagy a gyertyák melletti szalagokon. A gyertya helyes, ha fehér, hiszen az imádsághoz használt gyertyák Krisztust jelenítik meg közöttünk. De semmiképpen engedjünk a kísértésnek, ne díszítsük agyon karácsonyfadíszekkel, műhóval, pogány jelképekkel, fejezze ki szívünk egyszerűségét és Jézus-várását! Üljük szombat esténként, énekeljünk adventi énekeket, olvassunk a Szentírásból és imádkozzunk,
így hangoljuk lelkünket bűnbánatra, és készüljünk karácsonyra!
Ma van advent első vasárnapja, a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete.
A Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-éig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyi előkészület ideje. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig az eljövetel kettős értelmében: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végeztével. A négy vasárnap további jelentéssel is bővült: az Úr négy eljövetelét szimbolizálja először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor, amelyre készülnünk kell. A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját (gaudete vasárnap), amikor szabad rózsaszínt használni. Kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek, a 7. században Nagy Szent Gergely pápa állapította meg négyben a számukat, és 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban. Régen advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, szigorú böjti időszak volt, és az emberek hajnali misére (roráte) jártak.
Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak,
a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg.
A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén. Advent idején kerülték a zajos mulatságokat, táncokat, lakodalmat sem tartottak. Adventhez több népi hagyomány kapcsolódik. Az eladósorban lévő lány a hajnali misére történő első harangozáskor a harang köteléből három szálat tépett, amelyet aztán a hajában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. Erdélyben a hajnali mise idején zárva tartották az ajtót és ablakokat, hogy az ilyenkor állati alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak a házakba, ólakba. Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük és így férjet “édesgessenek” maguknak.
Borbála napján, december 4-én a lányok Borbála-ágat vágtak, majd az ágat vízbe állították, és ha kizöldült, tudni lehetett, hogy a következő évben férjhez mennek. December 13-án, Luca napján (a naptárreform előtt az év legrövidebb napján) a lányok 13 papírdarabra fiúneveket írtak, és minden nap tűzbe dobtak egyet: karácsonykor a megmaradt papír megmondta, ki lesz férjük. Ekkor kezdték a Luca székét is készíteni, amelyre a karácsonyi misén felállva meg lehetett látni a boszorkányokat. Az adventi naptár eredeti jelentősége az volt, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz, az “igazi” naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolat rejlett. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben.) A vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul, az ipar és a kereskedelem egyszerűen decemberi naptárt csinált belőle, amelynek minden egyes napját, lapját csokoládé vagy marcipán édesíti meg.
Advent a várakozás, a felkészülés időszaka
Az újkor adventi szimbóluma az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorú négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A három lila gyertya a bűnbánat időszakát, az egy rózsaszín pedig azt jelzi, hogy “van okunk az örvendezésre is”, mert a Megváltó eljövetele már közel van. Jellegzetes adventi liturgia a pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott úgynevezett rorate mise. Elnevezése a latin miseének kezdő sorának (Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!) rövidítése.
Mivel bűnbánati időszakról van szó, a templomi oltárokat advent idején nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.
A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani és “a lényegre figyelni”. Advent minden napján “fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk, egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk valaki, aki meg akarja újítani életünket”. “Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás! Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt! Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap: jöjj el Uram!”.
További biblikus leírás
Zakariás könyvéből Messiás Görögösített héber kifejezés, jelentése: felkent (ti. Úr szolgálatára az Úr által). A szó ebben a formában a Jn 1,41-ben és a 4,25-ben fordul elő. A héber fogalom megmagyarázására a fenti két helyen is alkalmazott görög szó a khrisztosz, amelyből a magyaros Krisztus kifejezés ered. Felkenetés útján állt be a szolgálatba az Ószövetség szerint az, aki királyi, főpapi tisztséget viselt, ill. később a papi tisztségre is felkenetés után léphetett valaki. Ez a felkenetés az adott személyt Istennel különleges viszonyba helyezte, mintegy isteni erőt és hatalmat kölcsönözve neki. Ezért nem szabad pl. a királyt, Isten felkentjét megsérteni, rá kezet emelni (1Sám 24,7; 26,9-12; 2Sám 1,14). Az Ószövetség a pátriárkákat is Isten felkentjeiként említi: Zsolt 105,15, 1Krón 16,22. Ez esetben nem fizikai értelemben vett felkenetés áll a háttérben, hanem a fogalom az Istenhez való különleges viszonyuk kifejezője.
A megígért Szabadítót, Megváltót az Ószövetségben csak a Zsolt 2,2 nevezi Messiásnak. Messiás-váradalom Izráel messiás-váradalma a Messiás kifejezés összetett voltának megfelelően szintén összetett volt. Beszélhetünk királyi, prófétai és apokaliptikus messiás-váradalomról. A legrégebbinek a királyi messiás-váradalom tűnik. Dávid uralkodásának kiemelkedőeredményei egy hatalmas birodalom létrejöttének lehetőségét hordozták magukban, amely megsemmisíti ellenségeit és uralmát az egész földre kiterjeszti.
Fokozta ezt a gondolatot két további tényező:
1. a Nátán-jövendölés, amely a 2Sám 7,8-17 szerint a Dávid-ház Isten általi építését, ill. e dinasztia örökké tartó uralkodását ígéri;
2. Salamon templomépítése, és a Szövetség ládájának Jeruzsálembe szállíttatása a várost vallási központtá is tette politikai jelentőségének megnövekedése mellett.
A prófétai és az apokaliptikus messiás-váradalom valószínűleg későbbi eredetű. Központi jelentőséget mindegyik messiás-váradalom a fogság utáni korban nyert, és teljes szélességében az intertestamentális korban bontakozott ki. Az imént bemutatott, kétféle messiás-várási vonulat továbbra is megfigyelhető a zsidó nép gondolkodásában: főleg a farizeusok és írástudók váradalma irányult egy, a Dávid házából származó uralkodó földi, nemzeti uralmára.
Ez a váradalom elsősorban politikai meghatározottságú volt. A zsidó vallás spiritualizálódásának hatására azonban ugyanígy jelen volt és egyre erőteljesebbé vált egy emberfeletti, praegzisztens személlyel kapcsolatos váradalom, aki az utolsó idők nyomorúságai után hozza el az üdvkorszakot.
„Sok évszázaddal Jézus Krisztus megjelenése előtt megindult Istennek az a munkája, amely aztán az Ő megjelenésében csúcsosodott ki. Pátriárchák tapasztalásai, nemzedékek élményei, próféták, zsoltárköltők és bölcsek látásai által derengett fel egyre jobban az a hajnali világosság, amely után aztán Jézus Krisztusban elkövetkezett a kijelentés napjának a fölkelte.”
Zakariás 9,9 Ebben az Igében a királyi messiás-váradalom jelenik meg.
Az Újszövetség ezt a váradalmat is Jézus Krisztusban látja beteljesedni, a konkrét próféciát pedig Jézus virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulásában (Mt 21,5; Jn 12,15).
E prófécia lényege, hogy Isten Szabadítót küld, aki igaz és diadalmas. A 10. vers továbbá a messiási békekorszakot vetíti előre, amely az Istentől jött Király egész földre kiterjedő uralmával jön el. Ebben a próféciában egy politikai Messiás képe rajzolódik ki, aki az idegen hatalmak ártó szándékától ad szabadítást, a fegyverekre ezért nem lesz többé szükség. Azonban Jézus Krisztus a messiási szabadításnak lelki jelentését adta pl. a Jn 8,30-47 szerint: az Istentől jött Messiás a bűn és a gonoszság, istentelenség hatalmából szabadít meg, tehát szabadító, ha nem is politikai értelemben.
A szamárcsikón való érkezés a dávidi korszakra való utalás, amely a prófécia korában bevett gyakorlattól merőben eltérő volt:
Dávid korában a király is szamárháton járt, ahogyan a nép. Salamon korától kezdve a földi király viszont mint méltóság jelent meg, akinek személye is tiszteletre méltó, így már nem járhatott olyan háziállaton, amin az alattvalói. A prófécia végső értelme: az emberiség Isten szövetségében találja meg azt az életformát, amely minden ember és minden nép számára a teremtés rendjének megfelelő. A szövetséget helyreállító és megújító személy pedig, a Messiás, saját kijelentése szerint az Úr Jézus.
Érintett fogalmak magyarázata Zsinagóga:
a görög szünagōgē, azaz összegyülekezés (helye) szóból. Az egyetlen templomon kívüli zsidó istentiszteleti helyek megnevezése. Ezek a Kr. e. 3. századtól kezdve rohamosan elterjedtek, Krisztus korára Palesztinának minden lakott településén volt zsinagóga, ill. Jeruzsálemben a templom ellenére többet is építettek, ahogy a nagyobb városokban is. Téglalap alakú, K-re vagy Jeruzsálem felé tájolt épületek, a Jeruzsálem felé néző falban a Tóra tekercsei számára tároló fülkék voltak, mely rész függönnyel volt elválasztva az épület többi részétől. Az istentiszteleten a férfiak a felolvasás helyénél álltak, csak a véneknek, írástudóknak volt ülőhely kialakítva, a jelenlévő asszonyok pedig elkülönített helyre mehettek, pl. karzatra, emeletre.
Férfiak felszólalása a zsinagógában: hagyomány szerint a zsidó istentiszteleti hely vezetője, a zsinagógafő kért fel alkalmanként férfiakat az imádkozásra, prédikálásra. Egyébként minden felnőtt, harmincéves vagy annál idősebb férfinak joga volt a zsinagógában szólni, az Írást magyarázni. Természetesen a papi, írástudói tekintélyt elismerték.
ádventi ünnepek ádventi naptár
Advent: a latin adventus Domini, az Úr jövetele kifejezés rövidüléséből.
| Az adventus kifejezést politikai értelemben is használták: az uralkodó hivatalba lépését, első hivatalos megjelenését, vagy egy szorongatott tartományba való megmentő megérkezését jelentette. A keresztyének a karácsony ünnepét megelőző négy hetet nevezik adventnek, mindig vasárnappal kezdődik, legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án. Az advent egyik vonása a bűnbánat: az ember önmagára hagyatva bűnben és halálban vesztegel. Viszont a karácsony tényének öröme már előre sugárzik (ez advent másik vonása, az öröm): Isten nem hagyta magára az embert vakságában és kárhozatra méltó voltában, hanem Szabadítót, Megváltót küldött érte. |
Az ünnepi várakozás, az ünnepre való készülés mindig egy izgalmas időszakasz a gyermekek életében, hiszen rengeteg impulzus éri őket: ajándékok vásárlása, ajándékok kibontása, családi találkozók, utazás az ünnepek után… Ebben a felfokozott időszakban a gyermekek izgatottságát már érezhetjük az órákon ill. a szünetekben egyaránt. Vannak időszakok az életükben, amikor különösen felfokozott állapotba kerülnek és ilyenkor a pedagógus „együttérzése”, rájuk figyelése még nagyobb hangsúlyt kap. Lelkipásztoroknak, lehetőségük van az időszaknak a szépségét, örömeit egyéni és közösségi szinten bemutatni, megértetni. Felhasznált irodalom: Szénási Sándor: Ünnepeink,. infórádió
Kapcsolódó tartalmak:
Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket>
Karácsonyi dalok szövegek I.>
Karácsonyi magyar dalok szövege II.>
Karácsonyi dalok videók, képek, képeslapok>
Ádventi ünnepek>
Magyar karácsonyi dalok>
Karácsony ünnepe szenteste>
Jézus születésének története>
Mit jelképez a karácsonyfa>
Boldog karácsonyi ünnepeket karácsonyi dalok>
update 2020.11.30