Adjátok vissza az országunkat! – A brutális egyedülálló privatizáció és tételei
A mélyben folytatódik a „spontán” privatizációs hullám. Ami most zajlik, talán a legfontosabb fordulat a magyar politika és gazdaság határterületén a rendszerváltás óta.
Mit tesz ma Orbán Viktor pártja? Szűk két éve bátorkodtunk mondani, hogy korszakhatárhoz értünk, a Fideszt választásokon még meg lehet verni, de a rendszer lényegében leválthatatlan.
A kabinet beindította a maga „spontán” privatizációs gőzhengerét hosszú távú gazdasági befolyássá szilárdítja a politikai hatalmát. Sőt: a Covid-járvány örve alatt létfontosságú közfeladatokat szervez ki az állam alól.
Mesterségesen szűkíti azon kérdések számát, amelyekről egy parlamenti választáson dönteni lehet – vagyis valójában a demokratikus voksolás tétjét csökkenti. Hogy akkor is hatalmon maradjon, ha esetleg már nincs kormányon.
Sok elnevezése lehet a kirajzolódó világnak: mélyállam, párhuzamos állam, állam az államban.
A mostani privatizációs hullám annyiban is különbözik a korábbiaktól, hogy az államnak lényegében zéró bevétele származik belőle – alább azt is igazoljuk, hogy a folyamat során az adófizetők közössége nemhogy gazdagodna, inkább szegényedik. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a Fidesz-korszak 2010-es kezdetekor nem erőltetett magánosításról volt szó. Hanem arról, hogy harcolunk a szuverenitásunkért; visszavesszük és visszatesszük az állam tenyerébe a nemzeti kincseket. A hatalom „haza is menekítette” a Fővárosi Vízműveket, az E.ON magyarországi gázüzletágát és a Molban lévő orosz csomagot. Orbánnak erre volt felhatalmazása – most mégis úgy döntött, kiemeli a közvagyon köréből például a szuperértékes Mol- és Richter-részvényeket.
Ehhez hármas eszközrendszert használ lásd a részleteket alább.
I. Az ország alapinfrastruktúráját, nemzeti közműveit, létfontosságú vagy stratégiai hálózatait érintő cégfelvásárlások támogatása
A probléma, hogy a hazai óriásvállalkozók többnyire nem azért lettek úgynevezett nemzeti nagytőkések, mert eleve „nemzetiek” és saját versenytapasztalatokon, világpiacon megedződött „nagytőkések” voltak, hanem, mert Orbán Viktor rájuk mutatott. Valami/valaki egészen más. Konkrétan: a főnök akarata és a „rendszerszintű korrupció” – mely kifejezést lehet utálni, de ettől még igaz.
Bizonyíthatóan az történik ugyanis, hogy míg az építőipar normál szereplőinél hagyományosan 2-5 százalékos a profitráta, addig az állami munkákon gyarapodó Mészáros Lőrinc-, Szíjj László- és Gipsz Jakab-féle cégek 10-20-30 százalékos bevételarányos nyereséget produkálnak
Meg azt, hogy az állam vezetői és a közbeszerzések legfőbb nyertesei lényegében egy tulajdonosi körként működnek – lásd Orbán Viktort a Mészáros Lőrinc által is intenzíven használt repülőgépen vagy Szijjártó Pétert Szíjj László offshore-jachtjának fedélzetén.
Új politikai-gazdasági folyamatok, mint a Rogán–Habony-érdekkör által menedzselt letelepedésikötvény-biznisz. S hogy mit kezdenek a semmiből teremtett „Mészáros Lőrincek” az így-úgy megszerzett tíz- és százmilliárdokkal? A pénzek egy része egzotikus adóparadicsomi cégekbe, illetve titokzatos, tulajdonosrejtegető magántőke-alapokba kerül – a Fidesz legnagyobb dicsőségére. Ezekre az átláthatatlan pénzalapokra gigantikus tőzsdei vállalatok épülnek, melyek aztán újabb uniós, állami és nemzeti banki injekciók, baráti hitelek segítségével bővítgetik portfóliójukat.
A NER-elit ugyanis az ország alapinfrastruktúráját, nemzeti közműveit, létfontosságú hálózatait vette célba. Noha bő két hónapja már készítettünk egy leltárt a „hazavitt” stratégiai ágazatokról, felsorolásszerűen ismét ideírjuk a lényeget – mivel azóta radikálisan bővült a portfolió.
• Ami az energetikai szerzeményeket illeti, Mészáros Lőrinc Opus Global Nyrt. nevű gömböce mára teljesen benyelte hazánk legnagyobb vezetékes földgázelosztóját, az ország felét kiszolgáló Tigáz Zrt.-t. Ugyancsak a felcsúti milliárdos magántőkealapján „nyugvó” Opus visziaz észak-keleti régió villamosenergia-ellátásáért felelős Titász Zrt.-t. Közben az Orbán–Erdoğan-szövetség személyi biztosítékaként működő Adnan Polat épp irdatlan méretű, 1000 megawattos napelempark-hálózatot épít; ez a Paksi Atomerőmű kapacitástömegének felét jelenti. S nem mellékesen: nemrég Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó és az őt hitelező Tombor András köreihez került – egy máltai offshore-érdekeltség takarásában – a főváros távhőigényének közel 60 százalékát biztosító Budapesti Erőmű Zrt.
• Mészáros Lőrinc és társai a pénzintézeti szektort is átrendezik. Már működik az általuk ellenőrzött MKB és Takarékbank, valamint az állami Budapest Bank kormányzati szintről diktált fúziójával létrejött Magyar Bankholding. Az érintett társaságok egyelőre saját brandjeik alatt üzemelnek, de már látszik az ország – OTP utáni – második legnagyobb bankcsoportjának„teste”: a maga 6800 milliárd forint mérlegfőösszegével, 3600 milliárdos ügyfélhitelével, 4500 milliárdos betétállományával, 900 fiókjával, több mint 1,9 millió lakossági és mintegy 30 ezer kkv-ügyfelével.
• A NER informatikai és telekommunikációs divízióját a balos előéletű, majd a Mészáros Lőrinc-féle magántőkealapos „mocsárból” önállósult Jászai Gellért igazgatja a 4iG Nyrt.-n keresztül. E társaság sorra nyeri a központi informatikai tendereket, kis túlzással már „egy életre” összedrótozza magát a hatalommal. Fejlődése előtt a határ a csillagos ég, pontosabban a világűr: Jászai és az állami Antenna Hungária Zrt. ugyanis közösen határozta el, hogy pályára állítja és üzemeltetni kívánja hazánk első kereskedelmi, kormányzati és tudományos feladatokra is alkalmas műholdját. Továbbá a 4iG épp a minap állapodott meg arról, hogy felvásárolja Magyarország egyik vezető távközlési szolgáltatóját, a Digi Csoportot, és elég nyilvánvaló, hogy következő célpontja a – már most is Antenna Hungária-résztulajdonú – Telenor lehet. Kérdés persze, a többségi cégbirtokos eladja-e a portékát.
Summa summarum: a kormányzat, illetve az adófizetők őrült energiákat és pénzeszközöket fordítanak arra, hogy a régi helyett új magántulajdonosa legyen kulcsfontosságú erőművi, banki és távközlési cégeknek.
Perverz privatizációval van dolgunk, ahol a vevő mindennemű kockázatát átvállalja az állam – például azzal, hogy túlárazott építőipari tendereken érdemtelen forráshoz segíti a felcsúti típusú „vállalkozókat” –, majd az üzlet hasznaiból végül épp a „köz” részesül legkevésbé.
Ennek a modellnek körülbelül annyi értelme van, mint a vakcinabeszerzéseknél a kínai és a magyar állam közé beékelni egy nevenincs kft.-t. Azaz a nép szempontjából semennyi, a NER-kompatibilis „intézők” pénztárcája felől viszont rengeteg.
És persze a hatalom nemcsak a létfontosságú, az ország alapinfrastruktúráját adó ágazatokat igyekszik a fenti módszerrel monopolizáltatni, átalakítani, hanem a többi stratégiai szektort is. Például a médiapiacot, ahol lényegben már csak az interneten van igazi hír- és véleményverseny – a tévék, rádiók, napi- és hetilapok között egyre kevésbé. Vagy a szállodaipart; itt a kormányzat az igénylők fél százalékához csatornázta a vissza nem térítendő turisztikai százmilliárdok kétharmadát. Továbbá a vasútgyártást, amely két egység köré szerveződik: a Habony–Tombor duó emberei – orosz partnerükkel – a Dunakeszi Járműjavítót magánosították, Mészáros Lőrinc pedig a svájci Stadler Rail Grouppal lépett koalícióra. És persze a profi labdarúgás is a nemzetstratégiai erőtér része; a magyar első osztályú focibajnokság 12-es keretének háromnegyede egyértelműen Fidesz-közeli csapat – mindössze a Budafok, a Paks és az Újpest tekinthető valamennyire függetlennek a hatalom csúcsaitól.
II. A felsőoktatás és a „nemzeti kincsek” tekintélyes részének kiszervezése közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba
A parlament épp ezekben a napokban alakítja ki részleteiben is az úgynevezett közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (jogszabályi rövidítéssel: KEKVA) kereteit. A már elfogadott, illetve most szentesítendő törvénycsokor az Alaptörvény értelmében sarkalatosnak minősül, tehát a Fidesz–KDNP kétharmados védelem alá is helyezte ezt a fajta vagyonkiszervezést. Eddig mindösszesen 32 darab KEKVA-besorolású alapítványt látunk magunk előtt (de még bőven lehet több is a 2022-es választásokig), melyek ügyvezetését egy-egy ötfős, többnyire kormányzati káderekkel feltöltött, a későbbi politikai ciklusváltásoktól függetlenített kuratórium látja el.
Ez az a pillanat, ahol olyan tényeket kell leírnunk, amelyekre valójában nincsenek nyomdakész szavaink. A jogszabályokból kigyűjtöttük az összes lényeges KEKMA-információt. Kapaszkodjanak: ebbe a felépítménybe ezermilliárd forintnál is tetemesebb állami vagyont pakol bele a kormányzat. Ennyivel tehát már biztosan szűkíti a valamikori utódok mozgásterét.
Az ország „családi ezüstjeként” értelmezhető 25-25 százalékos Mol- és Richter-részvénycsomagok ugyanis önmagukban majd’ ezermilliárdot érnek, és ezekből egyetlen papír sem marad a kormány kezelésében.
Teljes egészében kikerül továbbá a köztulajdonból a Millenáris Tudományos Kulturális Nonprofit Kft., a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft., a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft., az Urániát üzemeltető Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft., a Kálomista Gábor vezette Thália Színház Nonprofit Kft., a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., a bortermelő Grand Tokaj Zrt., a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. – továbbá kakukktojásként az ÓAM Ózdi Acélművek Kft. 20 százalékos üzletrésze. És mindezekkel együtt temérdek földbirtok, egyetemi ingatlan, üdülő és miegyéb – köztük olyan nagyértékű területek, épületek, mint az óbudai Zichy-kastély, a Hajógyári-sziget déli fele, a Bem rakpart 6. alatti Andrássy Palota egy darabja (a valamikori „Bem Rockpartként” ismert művelődési ház), a II. kerületi Klebelsberg-kastély, az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) volt bázisa, a Budai Arborétum alsó és felső kertje a Gellért-hegyen, a szentendrei Anna-völgy és Lajos-forrás környéke, a piliscsabai Makovecz-kampusz, valamint néhány határon túli műemlék. Ezek egy részére az államnak elővásárlási (valójában visszavásárlási) joga van, de akadnak olyan ingatlanok is a sorban, amelyek korlátlanul értékesíthetők lesznek a jövőben.
Csak hogy tényleg érthető legyen, nézzük újra a Mol-részvénycsomag példáját! Ezt az adófiztők pénzéből az oroszoktól vette meg a magyar állam, százmilliárdokért. Most ingyen, ajándékba adta oda a kormányemberek uralta alapítványi klubnak. A részvényeket az állam persze megveheti újra, ha akarja: attól, akinek ajándékba odaadta. Újabb súlyos százmilliárdokból, ismét az adófizető pénzéből.
A KEKVA-rendszer persze nemcsak azt jelenti, hogy a kabinet vagyont ad a kinevezettjei által vezetett alapítványoknak – a javak mellé feladatok is járnak. A sajtóban eddig főként a jövő szakembereit képző egyetemek fenntartásáról esett szó, ám ahogy a fenti gyűjtésből kiderül, az állam rengeteg kulturális és néhány agrártevékenység ellátását is kívül helyezte önmagán. Ráadásul könnyen lehet, hogy ez csak a kezdet, és a következő hónapokban újabb közfunkciók szorulnak magánkeretek közé.
III. A gazdasági szabályozás leválasztása a mindenkori szabadon választott kormány fennhatósága alól
A fenti vagyonkijátszásról és a felsőoktatási modellváltásról szóló legújabb jogszabályokat Semjén Zsolt a nagyhéten nyújtotta be a parlamentnek, ám ahogy Schiffer András kiszúrta, március 31-én 23 óra 39 perckor további dráma is történt. A miniszterelnök-helyettes előrukkolt „A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról” című kormány-előterjesztéssel. Amely arról szól, hogy a jövőben ez a szerv felügyeli a már régebben fideszes befolyás alá rendeltdohánytermék-kereskedelmet, a szintén a hatalom bennfentesei által ellenőrzöttkaszinó- és szerencsejáték-piacot, illetve a bírósági végrehajtást és a felszámolói szervezetrendszert. Továbbá ellátja a koncessziós szerződések megkötésére irányuló egyéb eljárásokkal kapcsolatos feladatokat. Talán ide sem kellene írnunk, annyira sejthető, hogy ezt a hatóságot a parlament sarkalatos törvényben hozza majd létre (egy későbbi feles többség tehát nem nyúlhat hozzá), elnökét pedig Orbán Viktor ciklusokon túlnyúlva, konkrétan kilenc évre nevezi ki. A szervezet legfeljebb négy elnökhelyettesét pedig az elnök – ugyancsak kilenc évre.
Azt is észre kell venni, hogy miközben Orbán Viktor – a nemzeti szuverenitásháború jegyében – részben levetette a nyugati rabigát, épp vasláncokkal kötözi oda az országot a Kelethez. Vagyis:
A magyar energetikai szektor bizonyos hányada már a török Polat családé, a kínai munkával, a magyar állam által fizetendő kínai hitelből épülne a sanghaji Fudan elitegyetem budapesti kampusza, továbbá a Budapest–Belgrád-vasútvonal is.
Erkölcsileg felsőrendűbb a keleti autokráciák világa, mint a „genderista, szivárványcsaládos” Nyugaté,- mondja kormány elit. Épp, amikor a nem túl távoli, Kínának kitett Montenegróban már az a fő kérdés, hogy Peking milyen helyi állami tulajdonokban szerezhet részesedést.
A „spontán” privatizációs folyamatban ugyanis épp az a legnyomasztóbb, hogy mértéktelenül kitágítja a politika eszközrendszerét. Egyszerűen nem marad hiteles érve a Fidesznek, amikor egyszer majd más pártok kerülnek hatalomra, és meg kellene óvni az országot az ő túlkapásaiktól. Lehet és talán kell is Gyurcsány-rémet festeni a falra. Csak nagyon nem mindegy, miféle emberek fogják az ecsetet.
Mindezek figyelembevételével:
Adjátok vissza az országunkat!