A megbocsátás nehezen megy pedig itt egy példa mutatja, milyen egyszerű és milyen emberi.
Nem beszélve megszűnik a megbocsátandó ok és ennyivel szabadabbak leszünk.
“Az apám vietnámi veterán. Néhány hónappal ezelőtt egy közte és egy
vele egykorú nő között zajló beszélgetésnek voltam a tanúja, ami mélyen megérintett.
A nő korábban hippi, és Vietnám-ellenes tüntető volt.
A következőt mondta az apámnak:
– Háborúellenes voltam ugyan, ám sajnálom, hogy akkoriban nem tartottuk tiszteletben a szolgálatot, amit végeztetek, és az áldozatot, amit hoztatok.
Az apám átnyúlt az asztalon, megfogta a nő kezét, és így válaszolt:
– Köszönöm, hogy ezt mondod.
Ám a lényeg ez: a jó oldalon álltál. A tüntetőknek igazuk volt.
A vietnámi háború igazságtalan és embertelen volt.
Ezt akkor nem tudtam, de most már tudom. Helyesen tetted, hogy tiltakoztál.
A történelem ezen pontján a jó oldalon álltál. A tüntetések nélkül a háború még tovább tartott volna.
A nő pedig így szólt:
– De akkor is – köszönöm, amit tettél.
Az apám pedig:
– És én köszönöm, hogy tiltakoztál ellene.”
Elizabeth Gilbert író egyik könyve (Ízek, imák, szerelmek..) megfilmesítése által vált híressé
Olyan jó lenne, ha képesek lennénk abbahagyni az gyűlölködést és a harcot az ellen, amit nem értünk.
Olyan jó lenne, ha csak szeretnénk és tisztelnénk egymást mindazok ellenére, amit nem értünk.
Ülj, vagy állj, vagy térdelj. Hordj edzőcipőt. Vagy ne.
Ez a te életed és a te lelked.
Forrás Sarkadi Krisztina