December 24. névnap Ádám, Éva
A karácsony és a szenteste eredete
Egész évben ezt a pár napot várjuk, hogy végre együtt lehessen a család, és jusson idő a közös beszélgetésekre, játékokra, emlékezésekre. December 25-e karácsony első napja, Jézus születésének napja. Az angolszász országokban ez a karácsonyi ajándékozás reggele. Hazánkban december 24-én, szenteste napján díszítjük fel a karácsonyfát, fogyasszuk el szeretteinkkel közösen az ünnepi vacsorát, és sokak számára az este az éjféli misével fejeződik be.
A szenteste egészen az ókorig nyúlik vissza az időben, amikor hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót. Örömre adott okot, hogy innentől kezdve a nappalok egyre hosszabbodtak, és szépen lassan a fény átvette a hatalmat a sötétség felett. A különböző rítusok a szomorú, kétségbeesett, elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntöttek, ami által könnyebben viselték azt az időt, ami az első meleg, tavaszi napsugarak beköszöntéig hátravolt.
Hogy miért érdekes mindez a keresztény szenteste kapcsán? Az ókori Rómában Szaturnusz a december 17 -e és 24-e között tartották az úgynevezett Szaturnália ünnepeket. Ilyenkor az emberek hatalmas lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték az istenséget, emellett szokás volt, hogy a szolgákat megajándékozták.
A rómaiak a házaikat is kidíszítették, jellemzően örökzöld borostyánágak kaptak itt helyet. A naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett, ami külön okot adott az ünneplésre. Bár a kereszténységgel eltűnt Szaturnusz isten, de a fenti szokások megalapozták a mai ünnepkör alapjait. Nem véletlenül nevezték ki december 25-öt Jézus születésnapjának a IV. században.
A szenteste szokásai
A vigilia jelentése: az ünnep (elő)estéje, a szó a latin virrasztásból ered. A szerzetesi körökben ilyenkor szokás volt ébren maradni egész éjjel és imádkozni, illetve a római katolikus családokban sokszor böjtöltek 24-én, melyet az esti harangszóig tartottak – utána kezdődhetett az ünnepi lakoma.
A szenteste köré igen sokféle népszokás épült, ezek sok helyen olyan hagyományokká nőtték ki magukat, amelyeket a mai napig tartanak. Lássuk a legnépszerűbbeket!
A betlehemezés
Ez leginkább az 1800-as, 1900-as években volt jellemző, akkoriban szenteste délutánján a gyerekek betlehemezni jártak. E szokás középpontjában Magyarországon leginkább a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A résztvevők házilag készített jászol vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal, és igyekeztek eljátszani Jézus születésének éjszakáját.
Megidézték a várandós Mária és József szálláskeresését, amikor olyan sokan elküldték őket, mígnem egy istállóban leltek nyugalomra és itt született meg a kis Jézus. Eljátszották, ahogy az angyal ébresztgeti a mezőn nyugovóra tért pásztorokat, akik ajándékkal érkeznek a Megváltóhoz. Végül a betlehemezést adománykérő formulák zárták.
Az asszonyok minden házban sütöttek kalácsot vagy kenyeret a fiataloknak, sőt, sok helyen kaptak még zsírt, szalonnát, kolbászt, pénzt, valahol pedig pálinkát is. Volt egy ének, amelyet sok helyen énekeltek az ablakok alatt:
A szenteste megterített asztal
Az ételeken felül a szentestére terített asztalnál is számos hagyomány és szokás kapott helyet. Hazánkban is jellemző, sok helyen a mai napig, hogy az itt megjelenő tárgyak, ételek és italok nem csupán emelik az ünnep fényét, de komoly szimbolikával is bírnak. Sőt, sok olyan apróság is helyet kapott itt, amelyek a háznak és annak lakóinak áldását, tevékenységük sikerességét, emellett pedig egészségük, valamint a jó termés és bőség biztosítását tűzte ki célul a következő esztendőre. Az asztalra vagy alá helyezett tárgyak, eszközök ezen túl különleges hatalommal ruházódtak fel:
Csordapásztorok,
midőn Betlehemben,
Csordát őriztek
éjjel a mezőben,
Örömet mondok
néktek, ne féljetek,
Mert ma született
a ti üdvösségtek.
Menjetek el csak
gyorsan a városba,
Ott találjátok
Jézust a jászolba.
Elindulának,
és el is jutának
Szűz Máriának
jónapot mondának.
Nem találták őt
fényes palotába,
Hanem istálló
szegény jászolába.
Érdekelhet