„Meg kell állítani az életet, hogy történjen valami” – Kellemetlenség nélkül Magyarországon nem lesz változás az utazó gyógypedagógus szerint
„Miközben a kormány félrevezető információkkal szisztematikusan fordítja a polgárokat a pedagógusok ellen, az oktatók egy életnyi jövedelme talán elég a honatyák öltözködésére, karóráira, táskáira.”
Gulyás Melinda ezt a Tanítanék Mozgalomnak egyik rendkívül elkeseredett hangulatú levélben.
Zuhanórepülésben
Minden megváltozott. Nagyjából tíz éve kezdődött el az oktatás és a pedagógusok helyzetének romlása. Az utóbbi két-három évben viszont zuhanórepülésre váltottak.
„Azt mondják, mit ugrálunk, amikor alig dolgozunk, nyolctól délig tart a munkaidőnk, aztán megyünk haza. Meg három hónap szabadságon vagyunk. Csakhogy ez hazugság. A flegma, alattomos, rosszindulatú kommunikáció, a munkánk degradálása sokak számára hihető.”
Kell a kellemetlenség
A célokkal mindenki egyetért, csak a motiváció eltérő. Akinek a házastársa, élettársa, szülei a versenyszférában dolgoznak és nagyságrendekkel több fizetést visznek haza, a pedagógusfizetés a zsebpénzük. Vannak, akik azt mondják, hogy ha nem tartanak órát, mi lesz a gyerekekkel, kellemetlenséget okoznak a szülőknek. Mások attól félnek, hogy kirúgják őket, vagy azt gondolják, úgysem fog történni semmi. Szerintem csak akkor indul el valami, ha kellemetlenséget okozunk. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is
meg kell állítani az életet ahhoz, hogy valami történjen.
Már rég nem elég az, hogy munkaidő előtt, 7 órakor élőláncozunk.
Nem hétfőkben és elmaradt egy-egy matekórákban kell gondolkodni.”
Ha elveszítené a munkáját, magánórákat adna. Ugyanakkor jól tudja, hogy azok a szülők, akiknek a gyerekeit most fejleszti, nem tudnák kifizetni a magánórákat. Ez csak vészforgatókönyv, mondja, hiszen anyagi tartaléka nincs.
Ezen a bolygón…
Azért, hogy bírja a fizikai és a lelki megterhelést, sportol. Arról álmodik, hogy bemegy egy könyvesboltba, és annyi könyvet vásárol, amennyit szeretne. Ha rossz lelkiállapotban is van, a tanítványai ezt nem vehetik észre. Akkor is mosolyogva fogadta a gyerekeket hétfőn, amikor hétvégén az élet-halál között lebegő férje mellett virrasztott a kórházban.
”Melinda a minap látott egy kopasz fügefát.
|
„Nemrég mégis sírtam – meséli. – A Partizánban a finn iskolákról volt szó. Én meg csak néztem, hogy ilyen is van ezen a bolygón? Most is kiráz a hideg. A tantermek, a menza, a világos helyiségek! Ahogy a miniszter beszélt a pedagógusokról! A pedagógusok munkája a jövő, mondta.
Itthon meg azt mondja a helyettes államtitkár, hogy furcsa nagyon sok pedagógusnak, hogy az a négy óra, hat óra, amit oktatással kell tölteni, az munkaidő? Meg hogy majd 2027-ben kapsz esetleg 10 százalékos emelést, ha az uniótól kapunk pénzt? Sokkoló a különbség!