„Magyarország tárt karokkal fogadja azokat a nyugat-európaiakat, akik szabadon és az otthonitól eltérő légkörben akarnak élni.”  –írja Szűcs Gábor Róbert.

Magyarország tárt karokkal fogadja azokat, akik szeretik, ha újságokat tiltanak be, tévécsatornákat foglalnak el, sőt, az államiakat pártévá teszik, ahol a kormányfőnek nem csupán a családja, de az osztálytársai és üzletfelei is milliárdosként uralják a gazdaságot, ahol egyébként is nyomorgó tanárokat rúgnak ki a véleményükért.

Ahol az adózók pénzén építik meg a miniszterelnök gyerekkorának nosztalgiavonatát, és a háza melletti futballstadiont, mi több: saját futballcsapatot juttatnak fel az NB I-be, ahol az egész pártsajtó (alig van más) nyíltan támogatja a véreskezű orosz diktátort, ahol az ötös számú párttagkönyv (ó, régi szép náci idők!) mocskos szájú tulajdonosának saját tévéműsora van, ahol hetente új hamis híreket talál ki, és időnként kivezénylik az egész Belső Pártot nézőnek.

Ahol a gazdasági hajótörésnek nem a tehetségtelen kormányos,és nem is a szolgalelkűre hülyült tisztikar, hanem kizárólag az utasok isszák meg levét, ahol mindenki lehet csapattag, vagy akár tettestárs, aki megfelelően nagy baromságot tud mondani és azt állandóan bizonygatni, vagy idézni a Führert akárhányszor és akárhogyan, és aki úgy véli hogy ellentmondani, pláne gondolkodni szigorúan tilos, mert bár nem húzzák karóba, de egész egzisztenciáját elveszik tőle., mindezt törvényesen, egy szabad országban, ahol a híd alatt aludni is tilos.