Neve szégyen, neve átok, ezzé lett magyar hazátok. – Mai rendszerre írta: Vörösmarty Mihály – magyar nép drámája

Az Európai Unió felcsútizálása vagy Felcsút európaizálása – ez itt a kérdés; „a világ esze épp Azerbajdzsánnal, vagy Kínával akar közös államot, vagy épp az Európai Uniót akarja felcsútizálni”

 

Megbukott kísérlet

Az évtizedes nagy felcsútizálási kísérlet megbukott. Orbán Viktornak nem sikerült a maga képére formálnia Európát. A novemberi helyzet éppen azt példázza, hogyan érnek néhány hét, nap alatt véget a Boriszov-, Babiš-korszakok. Kellettek erős külső lökések az összeomlásokhoz, de látjuk a választói akaratot: a voksolók mindenütt középre tartó, kormányképes, Nyugat-barát országot akarnak maguknak.

Az Orbán-kampány nem mérsékelt, hanem szélsőséges irányba menetel. A szélek szavazóit szeretné begyűjteni. Nem véletlen, hogy a Fidesz kongresszusa a harciasság, a negatív kampány kongresszusa volt, ahol nem volt helye a mérsékelteknek. Ha a világot, Európát, sőt, már Budapestet sem sikerült felcsútizálni, a vidék azért a miénk.
Mi maradunk, mi lopunk, folytatódik a rendszer – ez az üzenet.

A Nagy Járvánnyal szemben

A Nagy Járvánnyal szemben Orbán tehetetlen. Rádióbeszédében erősen beleállt az oltásharcba:
beoltatod magad, vagy meghalsz!
Mivel személyesen és egész rendszerében embertelen és érzéketlen, egyáltalán nem törődött és törődik se a halottakkal, se a betegekkel, nem mutatott és mutat példát a védekezésre, az együttérzésre, a szolidaritásra, ezért az egész járványkezelése hiteltelen. Magatartásából egyértelműen sugárzik nem értünk aggódik, hanem magáért.

A választási kampányáért, amelyben rosszul mutatnak a halottak.
Ilyen az egészségügyért felelős miniszter, aki egyszerre elkötelezett a társadalomnak, a betegeknek, és az egészségügyi személyzetnek, képes irányítani, szervezni. Az Orbán-rendszer egyetlen szereplője sem hiteles. Nem is hisznek senkinek.A magyar társadalom megértette, hogy csak magára számíthat, vagy még magára sem. A hatalom a maga érthetetlen és követhetetlen parancsaival nem segített rajta, ráhagyta: tegyen, amit akar és tud. Cserébe ő sem törődik a hatalommal.

Egy önkényúr számára, a néma és arctalan, közömbösséggel kevert ellenállás a legveszélyesebb. Az utcán tüntetőkkel le lehet számolni, de a tekintélyuralomra süket, oda se figyelő, mással foglalkozó tömeggel nincs mit kezdeni. Magyarország a passzív rezisztencia országa.

Orbán az ősszel végleg elvesztette Budapestet az előválasztással, és nem áll győzelemre vidéken az oltási kampánnyal. Nincs hozzászokva, hogy parancsára senki és semmi nem mozdul – világa nem engedelmeskedik. Vajon az ő világa-e még?

Az inflációs gazdasággal szemben

A magyar gazdaság öt éve inflációs gazdaság. A pro-ciklikus, hiteltelen gazdaságpolitika „valamennyi alrendszere összehangoltan egyirányban, az infláció emelkedése felé mutat” – mondja ki a Surányi-tétel.

A magyar inflációs gazdaság tartós és összefüggő rendszer. A választási költségvetés és az MNB kétarcú – egyik oldalon elkésetten kamatemelő, a másikon a rendszerbe pénzt döntő –, hiteltelen politikája, párosulva a külső inflációs nyomással csak tovább növelik az inflációs hullámot. Az infláció nemcsak gazdasági, hanem társadalmi jelenség is.

Ha a gazdaságért felelősek – a pénzügyminiszter, a Nemzeti Bank elnöke, a kormányfő – nemcsak hiteltelenek, hanem egyenesen felelőtlenek, ha a nemzetgazdasági érdek helyett saját magánérdeküket követik, akkor a határára kerülünk az ellenőrizetlen, sőt, ellenőrizhetetlen inflációnak. A 2022-es választás fő tétje az inflációtól való társadalmi félelem: miből fogok megélni?