Szinte hibátlanul képesek jogszerűvé tenni a jogtalant, - Orbán kollaboránsai

Szinte hibátlanul képesek jogszerűvé tenni a jogtalant Orbán kollaboránsai

Nálunk telt ház lesz a stadionba a vírusjárvány csúcsán, a járvány éppen akkor melyik szakaszában tart majd senki nem tudja.
Orbán Viktor azonban nem óvatoskodik, de ez aligha lep meg bárkit is. Nem cinikus, csak épp a lényeget nem érti.

Ez a száz százalék ennek a nem értésnek a tökéletes kórképe.
Nem a számokat nem érti, hanem a mögöttük lévő tartalmat.
A rengeteg gyötrelmet, aggodalmat, bánatot. Miatta vannak nálunk
28 ezer forintos rokkantsági nyugdíjak. Nem érdekli,
az ember szenvedése nem jut el hozzá. Ezért lenne képes
bezáratni Budapest egyetlen, hajléktalanok számára fenntartott kórházát is.

Miniszterelnök nem tud mit kezdeni az emberrel. Ezért szaggatta szét még azt a vékonyka kis szociális hálót is, ami korábban létezett:
ha meghalsz, meghalsz, ha hullsz, felőle a semmibe is hullhatsz. A járvány okozta bérkiesések kompenzálására is nem véletlenül az ő kormánya, azaz ő költi messze a legkevesebbet az EU-ban.

Ideológiát is gyártott a kegyetlenséghez: az ő munkaalapú társadalmában ismeretlen szó az ingyen.

Persze nincs új a nap alatt: minden gonoszság, lelki üresség, erkölcsi nihil mellé csatolnak valamilyen ideológiát, mindenféle terror igyekszik igazolni magát.

A számokat nagyon is érti, különösen, ha azok pénzre utalnak. Egymilliárd, tízmilliárd, százmilliárd…
A bűn pedig soha nem áll egy helyben, egy évtizede ezt látjuk mindennap.
A kormány legutóbb épp húsvét táján kezdett eszeveszett tempójú vagyonkimentésbe,
államivagyon-átjátszásba: hatalmas értékű állami vagyonelemek kerülnek újonnan létrehozott
magánalapítványok, köztük tucatnyi egyetem tulajdonába. Ügyes trükk, ilyet se látott még a világ:
költségvetési forrásból, közpénzből működő „magánegyetemek”.
Tetézi a bajt, hogy kormányközeli politikusok és üzletemberek szállják meg
az egyetemek kuratóriumait, futballklubokat is.

Forrósodik a levegő az új magánbirodalmakban, az EU helyreállítási alapjából valóságos pénzeső, ezerötszáz milliárd forint jut majd a „magánegyetemeknek”. Na és.

Ennek a tízszeresét kapta már eddig az ország, de a nagy részük szétfolyt, eltűnt, ellopták.

Amit meg nem, abból főként stadionok és templomok épültek. Azok meg üresek. A kormány szerint a rengeteg pénz révén néhány egyetemünk bekerülhet a legjobb száz közé. Egy sem fog, ezeknek a pénzeknek nagyjából lőttek. Viszont a politikai kinevezettek közül nem egy egész biztosan be fog kerülni a leggazdagabb száz magyar közé. Arról pedig az Alaptörvény tavaly év végi, kilencedik módosítása gondoskodik, hogy mint annyi minden mást, ezt a tűrhetetlen állapotot is csak kétharmaddal lehessen érvényteleníteni.

Orbán jogász kollaboránsai valóban értik a dolgukat:

szinte hibátlanul képesek jogszerűvé tenni a jogtalant. Nekik köszönhető, hogy Magyarországon többé-kevésbé ugyanaz ment végbe, mint a náci Németországban: ott is, itt is törvényekkel és rendeletekkel bontották le a demokráciát, s állítottak helyébe egy jogi alapokon nyugvó diktatúrát.

Egyértelmű, hogy miért volt olyan fontos Orbánnak az alkotmány újraírása:

a kétharmados törvények miatt, a többi jórészt maszlag. Azt akarta, hogy az állam működését alapjaiban érintő törvények visszavonhatatlanná, a hatalom szempontjából kulcspozícióban lévő személyek pedig leválthatatlanokká váljanak. Ezt el is érte, így most joggal a saját tulajdonának tekintheti az államot. Ha egyszer távozni kényszerülne, mondjuk jövőre, akkor reményei szerint továbbra is az ő kezében maradna minden. Az utódja számára kormányozhatatlanná tenni Magyarországot, mindvégig ez a felettébb hazafias cselekedet hajtotta.

Örvendetes fejlemény, mintha a Fidesz is el tudná képzelni a vereségét.

Emiatt is kapcsolt a kormány szinte vészhelyzet üzemmódba. Egyetlen fillért, egy négyzetméternyi területet nem akar hagyni az esetleg kormányra jutó ellenzéknek. A közhangulat változását a végtelen kiterjedésű birodalom, a kormányhű média is érzékeli, tajtékzik és őrjöng, felháborítja az elszámoltatás felvillanó lehetősége. Nekünk viszont muszáj hinnünk abban, hogy létezik igazság, újra lesz igazságszolgáltatás, és hogy a rossznál van jobb.

Oscar Wilde a „gőg és szenvedély” sújtotta és rengeteg rosszat cselekedett főhős így beszél megvilágosodása pillanatában:

Nem úgy kellene imádkoznunk az igazságos Istenhez, hogy „Bocsásd meg a mi bűneinket”, hanem így:

Büntess meg minket a mi vétkeinkért!” Kétlem, hogy ezt az aprócska változtatást a kormányberkekben magukénak éreznék, de ezt nem is kell rájuk bízni. Mi annál inkább reméljük, hogy a fennálló rendszer radikális megváltoztatását ígérő ellenzéknek adott esetben eszébe sem jut majd a könnyebb utat választani, és megpróbálni a rájuk húzott kényszerzubbonyban kormányozni.

Bruck András