Kilopják a szemünk előtt az országot és senki nem tesz semmit – vagy szokás szerint mindenki vár valakire, egyszer csak történik valami

De magától eddig sem és most sem fog történni semmi, mint eddig sem.
Így az orrunk előtt hozzá járulásunkkal “szerelhetik” szét  Magyarországot.

Egy új gazdasági elit megteremtése a cél,

mint 2010 óta oly sok alkalommal. A Fidesz-barát nagytőkések felszerelésére az EU-s forrásokból sok ezer milliárd forintot költöttek már el az Orbán-kormányok, segítik őket a közbeszerzésekkel, TAO-val. Ezen már túl vagyunk.
Rossz hír, hogy egy esetleges kormányváltás után 

e privatizációt követően jóval kevesebb marad abból, ami a magyar állam volt mostanáig.

Eddig 21 darab, egy-egy egyetem fenntartására hivatott, illetve 11 darab, egyéb célokra létesített alapítványról van szó, amelyek esetén a törvény előírja, hogy mindegyik legalább 600 millió forintos vagyonra jogosult az induláshoz. Persze ez csak a lehetséges legkisebb induló vagyon, hiszen van köztük olyan, ami máris nagyságrendekkel többet kapott – az MCC például 300 milliárd forint felett jár. 

Az alapítványok többsége tehát egyetemeket kapott, klinikákkal, kollégiumokkal, de kaptak közalapítványok minden mást is: közparkot, kikötőt, kastélyt, kiállítótermet, erdőt és színházat is. A törvény szerint e közalapítványokat az államnak továbbra is finanszíroznia kell, ahogy az a törvény első paragrafusának negyedik pontjában áll: “Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyonkezelés útján történő, illetve a közfeladat ellátásához közvetlenül szükséges finanszírozási feltételeinek a biztosítása“. Abba viszont már soha többet nem szólhat bele az állam, hogyan költik el ezt a pénzt, vagy hogyan használják fel a vagyont.

Az alapítványoknak állami feladatokat kell elvégezniük, és ha nem azt teszik, akkor bíróságon meg lehet támadni őket. Ilyen értelemben tehát nem csinálhatnak azt a rájuk bízott javakkal az alapítványok vezetői, amit akarnak, nem személyes használatra kapják az irdatlan vagyonokat.

Oktatásra, egészségügyi ellátásra, sportolásra, múzeumok, közgyűjtemények, műemlékek, parkok fenntartására kell fordítaniuk a javakat, de hogy ezt hogyan teszik, abba az állam már soha többé nem szólhat bele.  

A most benyújtott törvény ugyanis azt is előírja, hogy az alapítványokat vezető kuratóriumok tagjait az alapító (vagyis a mostani kormány) nevezheti ki, de új tagokat már autonóm módon választhatnak ettől kezdve, örökre. Magához a közalapítványi rendszerhez is csak kétharmados parlamenti többséggel lehet hozzányúlni ezután. Az intézmény pedig bekerült már az alkotmányba is.
Alapvető közszolgáltatások kerülnek tehát magánkézbe.

Magyarországnak mint államnak, egyeteme például alig marad, a mostani állás szerint csak az ELTE, a BME, az NKE és a Zeneakadémia, az összes többi már magán- vagy egyházi kézben van, vagy éppen most kerül közalapítványi kezelésbe. Az átalakítás rövidtávon inkább arról szólhat, hogy olyan meghatározó területek, mint a felsőoktatás, az irodalmi élet és a könnyűzene támogatása, a tehetséggondozás, egy kormányváltás után se kerüljenek új irányítás alá, maradjanak Fidesz-közeli emberek felügyelete alatt.

Maradjon a kulturális életet meghatározó pénz, infrastruktúra, tanterem és labor fideszes irányítás alatt.

Ezzel továbbra is foglalkoztatni lehet azokat a politikai szövetségeseket, akik a legkiszolgáltatottabbak egy kormányváltás után: a kulturális élet szereplőit; illetve továbbra is hatni lehet a fiatalokra, a kultúra fogyasztóira, ami politikai érdek.

Talán még fontosabb, hogy hosszú távon gyengül a mindenkori magyar kormányok számon kérhetősége és mozgástere, és ezzel közvetlenül minden magyar állampolgár lehetősége arra, hogy a kulturális és felsőoktatási ügyekbe beleszóljon. 

Úgy tűnhet a kormány csak formailag létezik, jelentősége nincs.

Ha a kultúrpolitika, oktatáspolitika nem tetszik valakinek, akkor ettől kezdve nem lehet választott politikusoknál követelni a javulást, irányváltást, nem lehet a felelősökkel szemben alternatív jelölteket állítani egy választáson, mert nem lesz közük többé a választott vezetőknek ahhoz, ami ezeken a területeken történik.

Néhány év, és elveszti az állam a kompetenciáját is e struktúrák működtetéséhez: kikopnak az államigazgatásból az ehhez értő emberek, nem lesz bürokrácia, amely eljárhatna ezekben az ügyekben. 

A fideszesek leépítik az államot, félelmükben, hogy elveszthetik az irányítását. Ezzel megőrizhetnek hatalmi pozíciókat, de végső soron a magyar államot gyengítik meg, és a demokratikus ellenőrzés lehetőségét tovább csorbítják.
Ha még egyáltalán lehet ezt még!

A járvány közepén, amikor erre csak kevesen figyelnek,

a Fidesz párt megbízható szövetségeseinek ajándékozzák a köztársaság kulturális értékeinek igen jelentős részét, örökös használatra.  

444hu