A NER rendszerű haveri államkapitalizmus sebességre kapcsolt

A jövő évi választásokat nem lesz könnyű megnyerni, de még nehezebb lesz utána kormányon maradni.
A járvány alatt tovább terebélyesedett a NER rendszere.

Egyszer kell csak megnyerni egy választást, de akkor nagyon. Orbán Viktor még 2007-ben mondta ezt Tusványoson. Igaz, akkor azt is mondta, hogy a „szegényekkel kötendő politikai szövetség szükségszerű lépés”. Azt ígérte, ha a Fidesz hatalomra kerül, megteremti majd ezt a szövetséget.  A szegényekkel kötendő szövetségből semmi se lett, viszont kiépült a Nemzeti Együttműködési Rendszere. Ez mára jóval több hű oligarchák szoros gyűrűjénél, hatalomhoz hű vállalkozók holdudvaránál, a közbeszerzések irányított rendszerénél, az uniós források pártközelbe csatornázásánál. A rendszer a hétköznapok részévé vált, a gazdaság, a választók és bizonyos értelemben az ellenzék is idomult hozzá. Lebontása hosszadalmas és bonyolult feladvány lesz. Kérdés, hogy ellenzéki győzelem esetén mennyi mozgástere lesz az új kormánynak a Fidesz által kifeszített gazdasági és intézményi hálóban. Erről beszélgettünk jogásszal, közgazdásszal, korrupciókutatóval, de csak az utóbbi adta nevét a válaszaihoz.

A járvány második hullámának tetőzésére egyértelművé vált, hogy a kormány sebességet váltott a haveri államkapitalizmus gépezetén. A pénzosztás a válságkezelés ürügyén és annak kulisszái mögött zajlik. Lásd például a Magyar Turisztikai Ügynökség mesés és pályázat nélküli támogatásait, a Szerencsejáték Zrt. által költött pénzeket, a szűnni nem akaró sportberuházásokat, a Magyar Mathias Corvinus Collegium részvényekkel és ingatlanokkal való kistafírozását, a hulladékgazdálkodás magánmonopóliumba adását – fejtegeti Martin József Péter közgazdász, a Transparency International (TI) Magyarország ügyvezető igazgatója. A válságban megnövelt állami kiadások tetemes részének semmi köze nincs a válságkezeléshez. De ez nem jelent paradigmaváltást. Nem arról van szó, hogy a hibrid (demokrácia és diktatúra) közötti rezsimből most diktatúrává alakulna a rendszer, csak felgyorsultak a korábbi trendek. A G-napig tartó időszak a TI ügyvezetője szerint a Simicska Lajosra optimalizált rendszerépítés kora volt, amikor az oligarchák az állam meghosszabbított kezeként kezdtek el működni. Az állami és a magántulajdon közötti határ számos ponton már akkor elmosódott. A cél – a közpénz magánvagyonná transzformálása, elitcsere és a társadalom bizonyos rétegeinek, főleg a kormányhoz lojális köröknek a helyzetbe hozása – azóta sem változott, de a hangsúly már nem a rendszerépítésen és működtetésen, hanem a halmozás felgyorsításán van. Ennek extrém megnyilvánulása Mészáros Lőrinc jórészt EU-s pénzből történt gazdagodása, amelynek sebessége példátlan a gazdaságtörténetben. A gázszerelő milliárdos pályája jól példázza, hogy az új burzsoázia tagjait nem az érdem, a rátermettség és a teljesítmény emeli fel, hanem a hatalom választja ki elsősorban a lojalitás és a hűség elismeréseként.      Jelenleg nincs olyan adat, amely a korrupció elleni elemi lakossági felháborodásra utalna – mutat rá a TI ügyvezetője. – Sőt az Eurobarometer tavalyi felmérése szerint Magyarországon a legnagyobb a korrupció toleranciaindexe az Európai Unióban. A TI tavalyi korábbi kutatása pedig megállapította, hogy a kormánypárti szavazók 80 százaléka nem tekinti veszélynek az állami korrupciót. Kormányváltás esetén Martin szerint a jogállami normákat a gazdaságban is helyre kell állítani, például meg kell szüntetni a szisztematikus torzításokat a közbeszerzési rendszer és az azt részben átfedő uniós pénzosztó mechanizmus működésében, utána azonban a piacra kell bízni a gazdaság újraszerveződését.  Az ellenzéki kormány mozgásterét mindezeken túl erősen befolyásolja majd a legitimáció ereje. (Minél kisebb lesz a győzelem, annál kisebb az esély a békés átmenetre és a tömeges „átállásra”.) Ha sikerülne nagy többséggel nyerni, az lökést adhatna az elszámoltatáshoz is. Bár ehhez azért nem érdemes nagy reményt fűzni: ha Budai Gyula Polt Péterrel a háta mögött ennyire jutott, akkor ennek azért eléggé behatároltak a határai. Az igazságszolgáltatás kulcspozícióiban azonban aligha úszható meg a többes személycsere. Fontos lenne az ügyészség és a különféle hatóságok szakmai autonómiájának visszaállítása. De ha ez megvan, akkor hagyni kell a jogi malmokat maguktól őrölni, s ha ez nem elég a kijátszott vagyonok visszaszerzéséhez, akkor az sajnos elveszett.  Mindezeken túl kevés jogi, gazdasági eszköze lesz az ellenzéki kormánynak a NER felbontására, hacsak nem veszi át a Fidesz módszereit. Ehhez persze alkotmányozó többségre lenne szükség. Másrészt nehezen lenne elfogadtatható az ellenzéki szavazókkal. A korrupciós játszmák megtörése hosszú évekbe telhet, hiszen ehhez el kell hagyni az eddig követett magatartásmintákat.  

Beárazták a rendszerszintű korrupciót